Miről beszélhetett Jézus az első napokban? Mit követelt első híveitől? Hogyan és miért követték az első meghívottak, az apostolok? Milyen feltételeket állított eléjük Jézus? Mind olyan jelentős és izgalmas kérdések ezek, amelyekre választ keresve megvilágosodik előttünk a mi Krisztus-követésünk története is. Ugyanis amilyen feltételeket szabott Jézus, amikor „először” jött el közénk Isten országa – lényegileg ugyanolyan feltételeket szab most nekünk is. Ugyanolyan kezdetet kell vállalnunk, külön-külön mindegyikünknek, hogy a krisztusi élet megkezdődjék bennünk. Az Úr, aki jelen van bennünk és közöttünk, ugyanaz, mint aki jelen volt Galileában és Júdeában, amikor hirdetni kezdte Isten országának evangéliumát.
Jézus nagy követelményekkel áll elénk. Ezt tudták az első keresztény közösségek is, amelyek kötelező katekézisként hallgatták Krisztus közlését: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.”
Tehát: bűnbánat és hit! A megváltás kezdete bennünk a bűntől való szabadulás. Minden megtérés és felemelkedés alapja ez (erre a szentmise első olvasmánya is utal). A rossz és a bűn megtagadása a bűnbánat által egyben az új szemlélet és lelkület kialakulását, az Istenhez fordulást is jelenti. Ez az alapfeltétele a krisztusi ember megszületésének. Ehhez már a hit lelkülete szükséges: hit az Atyában, személyes örömhírében, Jézus Krisztusban. Az evangélium, amelyben – Márk írásai szerint is – szintén hinnünk kell, nem csupán szóbeli vagy írásbeli üzenet, nem is csak elméleti tanítás, hanem személyes példa és erő: maga Jézus Krisztus. Ő az eszmény és a megvalósulás.
Semmilyen nevelés nem nélkülözheti a nagy eszményeket s a bennük való hitet. Isten üdvösségre nevelő iskolájában is ez a törvény. Maga az Atya tesz tanúságot Jézus Krisztusban az eszményről és követésének teljesíthetőségéről.
Radikális kereszténységet hirdet a Mester: „Gyertek, kövessetek!” Sokszor igen nehéznek látszik, amit vár tőlünk, de lehetetlent nem kíván. Alkudozni nemigen enged, mert egész szívet, teljes odaadást kér, egész egzisztenciánkat: életre szóló döntést és törekvést. Hűséget kér és következetességet: ne sajnálkozzunk magunkon, az elhagyott régin, ne tekintgessünk vissza. Tudták ezt az első Krisztus-követők, az apostolok is, mégis azonnal elhagyták mindenüket.
A mi Jézus melletti döntésünk mennyire gyökeres döntés? És mennyire következetes? Nem túl sok-e a fenntartásunk az evangéliumi követelményekkel szemben? Nem túl nagy-e félénkségünk és aggodalmaskodásunk Jézus követésében?
„Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!”