Új csillag vagyok, mely oly tűzben ég,
oly erővel ragyog, oly fénytömeggel
telített, hogy számára nem elég
a mennyek boltja. Adjon lényetek
tündöklő világosságomnak otthont
sötét szívű, nézésű éji sorsok!
Ó, mily egyedül vagyok bennetek,
ti pásztorok! Szabad teret kapok
egyszer csak, bár nem kelt csodálatot,
s a nagy kenyérfa árnyéka miatt,
mely tőlem van, senki meg nem riad.
Ó, ha tudnátok, hogy most mily ragyogva
süt a jövendő bámész arcotokra!
E nagy fényben történik sok dolog.
Elmondom, mert igaz hallgatagok
vagytok: itt minden tinektek beszél:
hó, eső, madár röpte, szél: s ami
vagytok, nem fog túlzottra romlani,
s nem lesz önmagát hizlalva kevély.
Nem állítja meg a dolgok sorát
kebletek fájón. Mint angyalon át
árad a kedv, a földi rajtatok
úgy tör keresztül. És ha felcsapott
a láng egy csipkebokor ágain,
az Örök szól belőle, Kerubim.
Ha nyájatok ilyen kíséretet nyert,
ti semmiképp sem csodálkoztatok,
de arcra vetettétek magatok,
s imádtátok mint földnek nevezettet.
Ez volt eddig. És most jöjjön az új,
melytől a föld küzdőtere kiterjed!
Mit számít egy csipkebokor! Az Úr
egy szűzbe szállt. A fény, mely tőle gyúl,
én vagyok, aki titeket vezetlek.
Hárs Ernő fordítása
Rainer Maria Rilke (1875–1926) osztrák költő, író,
a XX. századi irodalom egyik legjelesebb szerzője.
E versét franciául írta, párizsi évei során
