Eddig úgy tudták, hogy a Templomot Heródes király építtette. Ronny Reich haifai régész azonban most a siratófal alapkövei alatt néhány olyan bronzérmet talált, amelyet Krisztus előtt 17-ben, két évtizeddel Heródes halála után veretett Valerius Gratus római prokonzul, Pontius Pilátus hivatali elődje. Kiderült tehát, hogy a Templom-hegy épületeit nem emeltethette Heródes, hanem Josephus Flavius történetíró régen ismert megállapítása igaz, mely szerint Heródes dédunokája, II. Agrippa király volt az építtető.
Mindez nem csupán régészeti tudományos siker, eredmény, érdekesség. Nem is vallástörténeti felfedezés. Kis túlzással Jézusnak, a Béke Fejedelmének karácsonyi, szülőföldi üzenetéről beszélhetünk. Az eddig Heródesnek tulajdonított építkezések ugyanis fontos szerepet játszottak a helyi béke (békétlenség) alakulásában. A Szentföldön ugyanis fontos politikai, hadászati szempont, hogy melyik népcsoport volt előbb ott.
Ha nem volna oly tragikus a helyzet, még gyermekkorunk „stipi-stoppal” végződő játékához hasonlíthatnánk az ezzel kapcsolatos érvelést. Miközben a világon oly sokfelé nem veszik tekintetbe a népesség, a nemzetiségek tényleges arányait, a Szentföldön, Koszovóban és másutt azzal indokolnak rakétatámadásokat és békétlenséget, hogy ki mikor élt ott előbb. Mintha ez a régészeti felfedezés azt üzenné 2011 karácsonyán Jézus szülőföldjéről: a békét nem a múlt, hanem a jelen adottságaira kell építeni. A történelem folyamán odaköltözött, szent helyeiket egyaránt ott tisztelő zsidók, muzulmánok, keresztények számára kell békét építeni, kompromisszumokkal, egymás igényeit tiszteletben tartva.
Talán nem marad ez csak karácsonyi álom.
