Tavaly a rendezvény tágabbra nyitotta kapuját: a hitéleti szakosok mellett azokat a világi szakos keresztény hallgatókat is hívta-fogadta, akik vállalkoztak, hogy kutatási eredményeiket nemzetközi megmérettetésre bocsássák. Az idei tanácskozáson további területekről várta a felsőoktatási hallgatókat a főiskola.
Amikor Kozma Gábor rektort a konferencia céljáról kérdeztem, ezt válaszolta: „Szándékunk, hogy a rendezvény kiemelkedő teljesítményű keresztény hallgatók tudományos eredményeinek nemzetközi bemutatási és értékelési fóruma legyen. Ösztönözze őket a különböző tudományok elmélyült tanulmányozására, kutatásokban való részvételre. Ezzel szolgálni akarja az egyetem hivatásának erősítését, a tudomány, az ész és a hit egységének megőrzését, törekvéseit a teljes igazság »körbejárására«.” A rendezvény sajátosságáról így nyilatkozott: „A hazai, valamint a szlovákiai, romániai, szerbiai, horvátországi, szlovéniai és ausztriai intézményekben tanuló magyar ajkú diákok mellett kapjanak szót a szlovák, ukrán, román, szerb, horvát, szlovén vagy német anyanyelvükön előadók is. A Kárpát-medence mint földrajzi egység mindig több együtt élő nép otthona volt, ennek adhat új távlatot az Európai Unióhoz tartozás, minden nép a maga kulturális identitásával, kölcsönös megbecsülésével. Ennek az együttélésnek valódi alapját, távlatát egyazon szellemiség jelenti – a gondolkodás keretében a nyelvművelés feladatát is vállalja; egy új pünkösd eszmeiségében az egymáshoz közeledést segíti. A nemzetközi kapcsolatok kiépítésének szellemi műhelye lehet a konferencia, résztvevői segíthetik a kereszténység kulturális, tudományos és társadalmi küldetésének teljesítését, amelyre különösen nagy szükség van Európában.”
Hetvenkilenc Kárpát-medencei hallgató, több mint húsz professzor, tudós elme a „kíséretben”, hazai, külföldi egyetemek, főiskolák képviselői, előadók, szekciók zsűritagjai keresztény/keresztyén felekezetekből egész kis szellemi országot képeztek példaként a múló-senyvedő időben, amikor az ellentétek várai épülnek, feledésbe merül az „egy akol, egy pásztor” krisztusi akarata. A tudományos ülések szekciótémái álljanak itt: biblikus tudományok, egyház és művelődéstörténet, filozófia és szisztematikus teológia, kánonjog, pasztorális és gyakorlati teológia, történelemtudomány és néprajz, pedagógia, andragógia-pszichológia, kommunikáció és médiatudomány, szociális tanulmányok, nyelv- és irodalomtudomány.
Helyezések és különdíjak kiosztása fémjelezte a „versengés” komolyságát. A tudományos dolgozatok arról tanúskodtak, hogy megvan a biztató jövő lehetősége. Anton Konečny kassai professzor így nyilatkozott erről: „Legyen szó bármiről, bármilyen kapcsolatokról, minden attól függ, kik azok, akik megnyilatkoznak és milyen álláspontról. Ha megvan bennünk a kölcsönös szeretet evangéliuma, bármiről képesek vagyunk – bármikor – beszélni.” Pásztor Zoltán kassai helynök a gondviselés kézzelfogható megnyilvánulásának nevezte a konferenciát. Tizenöt esztendővel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartott egy ilyen jellegű összejövetelt.
A tudományok igazi sokszínűségét hűen tükrözték a pályamunkák – szlovák, horvát és magyar nyelven. A diákok érdeklődése Hans Urs von Balthasar pokolteológiájának, Révész Imre Kálvin-életrajzának, Eugenio Pacelli pápaválasztása recepciójának témájától a házassági kánonjogi szerződésig, a Szent Istvánról kialakított kép változásáig, a pályakezdők munkaerő- piaci esélyeiig, a nyelvig, irodalomig, az aktív nevelésig és még több más történelmi és jelenkérdés tudományos elemzéséig terjedt. Az egyetemek, főiskolák közt jelen voltak Pécs, Rózsahegy, Szeged és Zágráb, Nagyszombat, Nyitra, Debrecen, Budapest, Piliscsaba, Kolozsvár katolikus és protestáns intézményei.
Még nagyobb léptek kecsegtessék a konferenciát a jövőben!
Fotó: Sebők Zsuzsa
