Pontosan „diagnosztizál” Szilágyi Gyöngyi, mikor ezt írja: „Mindennapi életünkre jellemző, hogy (…) regisztráljuk a valóságot, majd elemezzük, reflektálunk, döntünk…” De „a mai felgyorsult élettempóban… a reflektálás aránytalanul lerövidült”. Vagyis a teljesítményre koncentrálunk. „Ez annyit jelent, hogy egyre kevesebb időt töltünk a jelenlétben, szinte »átugorjuk« azt, és teljesítménycentrikussá vezérel…” E téren nincs különbség a társadalom egyetlen rétegében sem, a népélet sajátságos természetéből is kihal a transzcendens érzékenység, a vallás minden században jelentkező üzenete, jelenléte a kultusztól a kultúráig. Igaz tehát egy jóval előbbi megállapítás, hogy a néplélek kutatásából nem maradhat ki a vallás.
Korábban a diktatúra nem engedélyezte ilyen szellemi műhely megszervezését. Ezért fontos annak az új intézménynek a munkája, tudományban való részvétele, amely a Bálint Sándor Valláskutató Intézet nevet kapta. Szegeden alapította a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karával együttműködve. Hogy miért éppen a „legszögedibb szögedi” a névadója? Mivel az ő kutatásában jelen van a néprajz, a liturgia, a vallástörténet. Tíz év alatt negyven kötet jelent meg Bálint Sándor szellemiségében; új könyvek, és természetesen a névadó művei is. Mindezek előkészítették az intézet munkáját, kinevelődött egy szegedi szellemi gárda. Tagjainak szükségük van arra a kutatási eljárásra, amely a népélet vallási jelenségeit, a vallási kultúrát sokágú tudományos igénnyel vizsgálja. Az intézet kutatótanár-csoportjából először Barna Gábor professzort, az egyetem néprajzi és kulturális antropológiai tanszékének vezetőjét kérdeztem.
– Mikor határozták el az országban páratlan intézet létrehozását?
– 2007-ben. Erős szellemi támogatást kaptunk Ritoók Zsigmondtól, Paládi-Kovács Attilától, Maróth Miklóstól, Kósa Lászlótól, Tomka Miklóstól, a hazai tudományos élet kiválóságaitól. Így alakult ki az az alapítási program, amely multidiszciplináris karakterű. A tervvel-programmal megkerestem Kiss-Rigó László megyés püspököt és Kozma Gábor teológiai rektort. Azonnal fölkarolták a tervet, és 2009 elejétől – fél esztendő elteltével – megszerveztük az intézetet a hittudományi főiskolán.
– A megvalósításban mindig jelentős a kezdés…
– A gyakorlati szervezésben Odrobina Lászlóval, az egyháztörténeti tanszék vezetőjével fogtunk össze. A multidiszciplináris jelleg esetünkben azt jelenti, hogy a kutatócsoportban van egy vagy két középkori egyháztörténész, filozófiatörténész, patrisztikus, klasszika-filológus, vallástörténész, vallásszociológus, néprajzos és antropológus.
– Kutatási eredmény vagy életkori feltétel szabja meg a részvételt?
– Tehetséges pályakezdőket veszünk fel, akik már diplomások, és pályájukat az intézet tudományos programjának keretében szeretnék folytatni. Ezzel egzisztenciálisan is segítjük őket. Egyúttal szeretnénk az intézethez kötni nemzetközi tekintélyű szakembereket, hogy a pályakezdők doktori képzését irányítsák. Ezt tutorális képzési rendszernek nevezzük.
– Hogyan folyik az aktív munka, mik a követelmények?
– Minden szakmai irányító öt évre szóló tématervet készített, amit éves programra bont, amelyben kutatói és oktatói feladat szerepel. Ez utóbbit a hittudományi főiskolán, részben a bölcsészeten, vagy Pécsett és a Károli Gáspár Református Egyetemen végzi – természetesen a kutatott témáról. Szerdánként intézeti napunk van, amikor elhangzik egy kutatási beszámoló és egy szakreferátum az olvasott irodalomról. Így aztán nem „ül le” a kutatás. Jelen van a témavezető, a nyílt színen véleményt mond, mi pedig mint „kívülállók” a módszerességet tanuljuk a szóban lévő tudományról.
– Gyakorta rendeznek konferenciákat, és évkönyvet is adnak ki…
– Félévenként tartunk magyar vagy idegen nyelvű tanácskozást. Külföldről is szívesen jönnek. Mostanában volt a hősök és példaképek tárgyköréről, hogy a vallástalanságot „ellensúlyozzuk”. Az egyes előadások Szent Gellért biblikus teológiai munkájának címét követve, a Deliberationes kiadványban jelennek meg. Intézetünk évkönyve a Hereditas, amely jelenleg angol nyelvű, de magyar változatai is kaphatók lesznek: beszámolók a munkánkról. Ekként tudunk nemzetközi kapcsolatokat teremteni. Az intézet könyvtára a doktori értekezéseket tartalmazza. 2010-ben a munkatársak közreműködésével nagy összegű kutatási pályázatot nyertünk. Címszava: Vallás, egyén, társadalom. A szándék: megmutatni, hogy főleg a múlt és a jelen század embere egyénileg és a közösségben miként éli meg a vallását. Egyetlen példa: Kaszap István kultusza a háború idején. Van olyan kutatási anyag, amely magyar ferences missziók történetéről ad képet az Amazonas vidékéről. Eddig ezzel senki sem foglalkozott.
– Tömérdek hiánypótló és új tennivaló mellett bizonyára gond is akad…
– Várjuk, hogy legyen otthonunk, mert eddig csak ígéretet kaptunk az egyetemtől, ahol összegyűjtöttünk tízezer kötetet. Az egyházmegyei könyvtárak sem fukarkodnának, megkapnánk András Imre jezsuita gazdag egyházszociológiai dokumentumait is.
Frauhammer Krisztina arról tájékoztat, hogy a bibliográfia, tehát a könyvek rendszerbe foglalása egy intézet életében nélkülözhetetlen. Példát a mainzi egyetemről említ, ahol 1992 óta van rendszermutató, és tud angliai kutatócsoportról, amely ugyancsak ezzel foglalkozik. Az ő munkája az imádságoskönyveknek mint forrásoknak a megjelenítése a néprajzban: miként tükrözik a különböző kiadványok az adott lelkiséget, a ferences, jezsuita és más spiritualitást. Ugyanakkor érdemleges tükrei egy-egy korszak társadalmának. Első szándéka a jelzett bibliográfia összeállítása. Lapunk felhívására eddig is rengeteg imádságoskönyv érkezett…
Amikor az eszmetörténész Németh Csaba kutatási területéről nyilatkozott, a XIII. század közepének filozófia- és misztikatörténetéből az univerzális Szentviktori Hugóról szólt, aki teológiai munkája mellett gyerekeknek írt geometriai „tankönyvet”. Munkásságát a korai protestantizmus nagyra becsülte, mivel biblikus központú. A Szent Ignác-i misztikára kellett gondolnom: „Az Istentől elválasztó akadályok tudatos eltávolítása az egyetlen élet értelmét és a célhoz vezető utat keresi.” Ha tehát valláskutatásról, ezzel összefüggő néprajzról „értekezünk”, megleljük az összefüggéseket az iménti úthoz is. Napjainkban, mint hallottam, örvendetesen megélénkült az érdeklődés az egyházatyák irodalma iránt. Egy széthulló társadalomban ez azt segíti, amit Szent Ágoston előír: „Az embernek először vissza kell találnia ahhoz az önmagához, akin mint lépcsőn fölemelkedik, hogy megismerje Istent.” Az intézet munkatársai erről sem feledkeztek meg, amikor pályájukat a bemutatott vonal mentén jelölték ki.
Jól tartja a bölcselet: a részletekben tükröződő egész fontos mérték. Így hát szándékosan a beszélgetés végén kérdeztem meg Kozma Gábor hittudományi főiskolai rektort, a neveléstudományok doktorát, állandó nős diakónust, hogy miben látja egy ilyen komplex intézet lényegét.
– Többféle üzenete van – kezdi a válaszát. Először is: miért ne vágna bele egy felsőfokú intézet olyan „vállalkozásba”, amelynek témaköre megszólító erejű. Teológiai karunk az egyházmegye megjelenítése a hivatások felkészítésére, a hit átadására. De különös a helyzetünk: olyan a környezetünk, hogy múltjában jelen van olyan tudományos terület, melynek szemlélete, tartalma találkozik intézményünk alapvető céljával, azzal, hogy a hit fényében nyilatkozzunk meg – tudományos elmélyültséggel – korunk társadalmának bármely kérdésében. Bálint Sándor kiemelkedő személyisége volt a szegedi egyetemi életnek, a magyar kultúrának. Megvetette a vallási néprajzkutatás alapjait. Újszerű megszólító erő rejlik abban, hogy egy egyházi fenntartású főiskola és az ország legkiválóbb egyetemei közé tartozó univerzitás egyenrangúan szándékozik együttműködni egy olyan magas rendű szellemi hagyaték feldolgozásával, mint Bálint Sándoré. Az együttműködés során létrejött valláskutató intézetet a mi teológiai főiskolánk úgy alapította és tartja fenn, hogy a vezető kutatók mellett tíz fiatal tudósjelöltet is foglalkoztat, akik elkötelezetten már most számos tudományos eredménnyel gazdagítják valamennyiünk javára a névadó múlhatatlan örökségét. Egyedüli valláskutató intézet ez hazánkban az emberi életminőség, a vallási kultúra kutatásának fejlesztése érdekében.
Fotó: Fábián Attila
