Nemcsak az értelmiség, hanem az egész ország elfáradt. Eddig erősebb volt a remény, és az, hogy lehet valamit tenni. Önmagától semmi sem lesz jobbá körülöttünk. Magyarországon a dolgokba beleszóló értelmiség jelentős része elárulta hivatását. Az írónő szerint naponta tanúi vagyunk, hogy azt mondják: nem kell beleszólni a dolgokba, mert a hatalomnál van a pénz és a beleszólás joga. Éppen ezért van szükség a megszólalásra, hogy gondolatunk eljusson a másik emberhez. Meg kell mutatni azt a szellemi hátteret, amely nélkül nem gyarapodhatunk. Ma egyre fullasztóbbá válnak életünk körülményei. Annak kell cselekednie, akinek több talentumot adott az Isten. Ki kell használni Isten kegyelmét, hogy kinyithatjuk a szánkat, és elmondhatjuk, ami fáj. Csendben maradni nem szabad! – tette hozzá a művésznő.
A világ egyik legnagyobb baja, a hazugságok hálója. Ezt a hálót annak kell szétszakítania, akinek megvan hozzá az ereje. Nem szabad megbarátkozni azzal az álsággal, amely körülvesz minket. Be kell fogadni az értékeket. Mércét kell állítani magunk elé, amely-aki maga Jézus Krisztus. Családban élni – mint mondotta – megvalósítandó, emberhez méltó feladat. Ma két fiatal összekerülésekor nagy az esélye annak, hogy két sérült lélek kerül össze. A szingli szemlélet nem magányt jelent, hiszen vannak magányosok, akik nem szinglik.
Jókai Anna kiemelte azt is, hogy minden nemzetnek van feladata. Nem másoktól akarunk elvenni, nem másoknak akarunk fölébe kerekedni, hanem amiben jók vagyunk, abban kívánunk teljesíteni. Nem másoktól kell példát lopni, hanem a meglevő gyökerekből kell ágat hajtatni. Ezt a nemzettudatot nem szabad elfelejteni. A Szózatra emlékeztetve megjegyezte: nem engedhetjük, hogy elsüllyedjen a nemzet. A 2004. december 5-ei rettenetes népszavazáskor, az ősbűn elkövetése után azt írta Jókai Anna: kilyukadt az ország a közepén, mint az ‘56-os zászló, és a szélei tartják össze, a határon túliak. Az EU zászlaján 12 csillag egy üres középpel jelenik meg. Utalhatna a tizenkét tanítványra Jézus körül – csakhogy a zászló közepe üres. Be kell oda vinni az élő Istent.
Nem a szocializmus, nem is a kommunizmus találmánya, hogy a munkás kapja meg bérét. Ez Isten parancsa. Jézus az Igét és a kenyeret teszi a mérlegbe, de az egyensúlyban marad. Jézus is tudta, hogy az embereknek enniük kell, ezért történt a kenyérszaporítás is. Ma a kenyér helyett a morzsát kapjuk, Ige helyett a hazugságot. A szabadság felelősség – nem pedig annak megengedése, hogy néhány tizenéves bántalmazza pedagógusát. Krisztus is szabadságot adott, amikor azt mondta: nem vagy köteles engem követni, szabad vagy, jöhetsz utánam – emelte ki a szentírási részt Jókai Anna. – Ehhez szeretet kell, és hit az élet értelmében. Jövőnkről szólva elmondta: valamikor majd megtudjuk, miért élünk Magyarországon. Kicsi, befolyásolható, félelemben élő nép vagyunk. Kalkuttai Boldog Teréz anya egy piciny, törékeny asszony volt, aki azt mondta, hogy a világ gondja, a szenvedés óceánja végtelen. De mindennap elveszünk egy cseppet ebből az óceánból. Ezért élünk. Isten adja az igazi demokráciát, a lehetőséget. Egy-egy kis jótéteménnyel egy-egy cseppet elvehetünk az óceánból.
