Persze kérdés, hogy a magukat hívőnek valló emberek számára ez az apály önmagában jó hír-e. Hiszen az ateizmus alkonya nem jelenti automatikusan az elkötelezett hit hajnalát. Tény ugyanakkor, hogy a vallás intézményeinek hitelvesztése, elvilágiasodásuk „az első szeretet” elhagyásával a történelem során rendszerint a tagadás szellemének elszabadulásához vezetett. Ezért aztán érdemes a szívünkbe vésnünk, hogy az „odakinti” ateizmus bizony „idebent” kezdődik.
Visszatérő gondolata ez a neves teológus, Alister McGrath könyvének, amely karácsony előtt látott napvilágot magyar nyelven a Szent István Társulat gondozásában. A hitetlenség térhódítása és hanyatlása a modern világban alcímű, lenyűgözően gazdag tényanyag birtokában megalkotott műve bővebb változata az Oxford Union nevű társaság 2002-es vitanapján elhangzott előadásának. A szerző szellemtörténeti barangolása során jól ismertnek vélt történelmi eseményekre (például a francia forradalomra) és historikus tévhitekre (többek közt Voltaire és Darwin állítólagos ateizmusára vagy a hit és a tudomány jórészt koholt egymásnak feszülésére) vetül tisztázó fény. A marxista ideológia állott leheletével napjainkig átitatott honi légkörben üdítő élmény ez a meggyőző tudást és súlyos témát is könnyed angol szellemességgel közkinccsé tevő olvasnivaló. Sokan a helyükre kerülnek a könyv lapjain, köztük napjaink egyre gyérebb sorokban ágáló, de annál agresszívebb ateista prófétái (élükön a jeles biológussal, Richard Dawkinsszal; az ő magyarul is megjelent, Isteni téveszme című könyvének vakfoltos állításaira McGrath külön kötetben mutat rá), a gondolatmenetük zökkenőiről kevésbé ismert istenmentesítő főideológusok (Feuerbach, Marx, Freud), vagy épp a brit és az amerikai kultúrának olykor a szó szoros értelmében tomboló istenhittagadói egyaránt. Mindemellett McGrath művében – okulásunkra – újra meg újra felbukkannak vallásos emberek és közösségek is, akik/amelyek hiteltelenségükkel bizony társcsiholói voltak az ateizmus számtalanszor pusztító történelmi tüzeinek.
Kötete végén a szerző felteszi a kérdést: vajon mi következik a mostani szürkület után, amely a századokon át szárnyaló vagy verdeső tagadásra köszöntött? A hit új korszaka? Talán. De akkor is ébereknek kell lennünk, mert ha a vallás formái kiürülnek, s megint csak igaz voltát veszti tanúságunk, ez beláthatatlan következményekkel újra meg újra sokak kedvét veheti el Istentől, akinek a világban ránk bízott képét ez esetben mi magunk hamisítjuk meg.
(Alister McGrath: Az ateizmus alkonya. Szent István Társulat, 2008)
