Száz éve elsőként lépett be az 1908-ban újonnan alapított Szociális Missziótársulatba – elkötelezve magát a szociális szeretet missziójára. Az akkor divatos radikális feminizmussal ellentétben ő a „keresztény feminizmust” vallotta. Ennek szellemében szerkesztette a Keresztény Nő (1918-tól Magyar Nő) című katolikus folyóiratot, előadókörútjain a munkásnők helyzetéről, a magyar katolikus női összefogás szükségességéről beszélt. A társadalom legsúlyosabb gondjának a szociális problémákat tartotta: érvelt a nők oktatása mellett, tüntetéseket szervezett, napilapokban publikált. 1918-tól a Keresztényszociális Néppárt tagjaként vezette a Keresztény Női Tábort. 1920. február 26-án a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja színeiben ő lett az első női képviselő a magyar parlamentben. 1923-ban megalapította a Szociális Testvérek Társaságát, 1933-ban a Szentlélek Szövetségét, egy év múlva elindította a Lélek Szava című folyóiratot.
1940 telén számos beadványt írt a munkaszolgálatosok védelmében. Miután 1943 februárjában Szlovákia bejelentette a teljes zsidótalanítást, kiharcolt egy pápai kihallgatást. Ezután XII. Piusz pápa utasította a szlovákiai püspököket, hogy tiltakozzanak – ekkor a deportálás elmaradt. A nyilasuralom idején közel ezer üldözöttnek nyújtott menedéket a társaság házaiban. Ennek során szenvedett vértanúságot Boldog Salkaházi Sára. 1945 elején Slachta Margit a Polgári Demokrata Párt listáján került ismét a parlamentbe. Az 1947-es választásokon a Keresztény Női Tábor programjával jutott mandátumhoz. Sürgette a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását a Vatikánnal. Határozottan szót emelt a vallásos nevelés, a szabad hitoktatás, a határon túli magyarok, a családi élet védelmében. 1948 júniusában az egyházi iskolák államosítása ellen érvelt. Amikor a parlament megszavazta a törvényt, és ennek örömére elénekelték a Himnuszt, Slachta Margit tüntetőleg csendben ülve maradt.
1949 januárjától – a letartóztatástól tartva – a domonkos nővérek zárdájában bujdosott, majd Ausztriába, onnan pedig Amerikába emigrált. 1985-ben Izrael állam az Igaz Ember posztumusz kitüntetést adományozta részére, emlékére fát ültettek a Jad Vasem kertjében. 1995. március 15-én Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága emlékérmet kapott a magyar kormánytól, majd a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelével tüntették ki Margit testvért. A Szociális Testvérek Társasága ma is működik. 1998 óta a pápai jogú apostoli élet társasága és ebben az évben a nemzetközi központ is visszakerült Budapestre – az amerikai Buffalóból. Élnek testvérek az Egyesült Államokban, Kubában, Romániában, Szlovákiában. Magyarországon kilencvenhat fogadalmas testvér, öt novícia, két jelentkező van. (Az illegalitás idején mintegy hatvanan csatlakoztak a közösséghez, hogy az ősi szerzetesi szellemet az élet viharai között éljék.)
Benedek pápa a világ mostani gazdasági krízisének okát egyértelműen az erkölcsi krízisben, a hit krízisében látja. – Margit testvér pedig ezt mondta a két világháború közötti nagy gazdasági krízis idején, 1933-ban: Mi, szociális téren, társadalmi reformokért küzdünk, és egy jobb világért. A szociális bajok oka a lélek-nélküliség. Dolgozni akarunk, hogy jöjjön el a Szentlélek. A szociális reformokat csak akkor tudjuk igazán végrehajtani, ha a társadalom lélekkel telik el, ha a nyomor oka, a lélek-nélküliség megszűnik.
