– Az Egy imádkozó egy hajléktalanért elnevezésű szolgálatban egy mélyen hívő hajléktalan leány az én párom, akire sok-sok imaszándékot rábízhatok – vallja. – Tavaly, a budapesti városmisszió idején született meg a lelki örökbefogadás ötlete. Két ember lelki kapcsolata, de oly módon, hogy az imádkozó sem a telefonszámát, sem a címét nem adhatja meg a hajléktalan embernek, viszont mindennap imádkozik érte. Hathetenként találkoznak személyesen, de ha igény van rá, gyakrabban is. A hajléktalanok hetente kisközösségi alkalmakon vesznek részt, összegyűlnek imádkozni. Ebbe a szolgálatba fokozatosan kapcsolódtak be a hívek, olyanok is, akik korábban nem mertek, nem akartak hajléktalanokkal beszélgetni, de ez számukra is gazdagodási lehetőséggé vált. Az imádkozók tapasztalata, hogy Istenhez is közelebb kerülnek, amikor megpróbálják az ő szemével nézni azt az embert, aki első látásra talán nem volna rokonszenves, ha az utcán találkoznak. A hajléktalan nagy élménye, hogy fontos valakinek. Ugyanis az egyik legnagyobb problémájuk éppen a magány, és az, hogy ők nem kellenek senkinek.
Anna sok tapasztalatot szerzett, hiszen közel két évtizede foglalkozik hajléktalanokkal. Hivatását olyan lelkesedéssel végzi, hogy legidősebb gyermekében is felmerült már, részt vesz a lelki örökbefogadásban. – A szegények fiatalkorom óta nagyon fontosak voltak nekem. Férjhez menetelem előtt is szolgáltam már hajléktalanok között. Családunk életében is mindig jelen voltak. Az Új Jeruzsálem közösséghez tartozunk, melynek vezetője a férjem, aki katolikus diakónus. Szinte ott nőnek, nőttek fel a gyerekek, ahol szintén gyakran megfordulnak szegények és hajléktalanok. Látják, hogy természetesen közeledünk hozzájuk, az életünk részévé váltak.
Aztán megemlíti, hogy otthon a gyerekekkel is sokat olvasgatják az egyház szociális tanítását, és a Bibliából kikeresik az ahhoz kapcsolódó részeket, majd beszélgetnek róluk. Például Máté evangéliumának 25. fejezetéről, amelyben Jézus az utolsó ítéletnél a szociális munka majdnem összes elemét felsorolja. Jézus azonosítja magát a szegénnyel („Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”). Szociálpolitikusként úgy látja, sokan vannak olyanok, akik önhibájukon kívül válnak hajléktalanná. Utcára kerülnek szegénység, generációs probléma miatt, vagy akár állami gondozás után. Mindez szenvedélyek következménye is lehet, de az is tény, hogy sokan éppen élethelyzetük romlása miatt lesznek alkoholisták. A felemelkedés, visszailleszkedés kapcsán konkrét esetekbe is bepillantást enged. Úgy tapasztalta, az a hajléktalan ember tudott kikerülni az állapotából, akinek „helyére került" az önbecsülése, emberi méltósága. Aki találkozni tudott Jézussal, az élő hittel. Az egyik családsegítőben dolgozva sikerült lakást, munkát szerezniük valakinek. Évekig jártak hozzá, segítettek neki a pénzt is beosztani, de labilis maradt, idővel pedig elindult újra a lejtőn. Egy tíz évig az utcán, hajléktalanként élő idült alkoholista pedig, aki egyre erősebben kapcsolódott a közösséghez és kapaszkodott Istenbe, nem csúszott vissza, a családja is visszafogadta, helyreállt az élete minden szempontból. Azután sok-sok évig visszajárt még a hajléktalanokhoz szolgálni, tanúságot tenni.
Jó volna, ha többen is vállalkoznának a hajléktalanok segítésére – fiatalok és idősebbek egyaránt. Igaz, gondosan megválogatják a párokat, vagyis az egy imádkozót és az egy hajléktalant. Valóban csak egyet vállalhatnak, mert nehéz teher lenne számukra az, ha halmozottan találkoznának problémás helyzetekkel. A közös alkalmakra elmehetnek az érdeklődők, és ott eldönthetik, szeretnének-e bekapcsolódni. Évente lelkigyakorlatot is tartanak, amelynek végén lehetőség van a szolgálatra való elköteleződésre. A jelentkezők mindegyikével személyes kapcsolatot tartanak. Jelenleg a kispesti Jézus Szíve-plébánián van az irodájuk, de a Katolikus Karitásszal épp most egyeztetnek arról, hogy egy év múlva egy olyan nappali ellátót hoznának létre, ahol – mentálhigiénés szakemberekkel és pszichiáterekkel – egyesével, személyesen foglalkoznának a hajléktalanokkal, vagyis lelkigondozásban részesítenék őket. Az az imaháttér ugyanis, amit ez a mozgalom adhat nekik (hogy valaki imádkozik értük), olyan erőforrás, amely elősegítheti a kiemelkedést.
A következő, január végi találkozó a Tömő utcában lesz, ahol Teréz anya nővérei foglalkoznak a hajléktalanokkal. Kunszabóné Pataki Anna bizakodó: „Azért lettünk teremtve, hogy megismerjük és szeressük Istent. Ahol és amilyen körülmények között élünk, ott kell találkoznunk Istennel. Jézus megmutatta a szegények szolgálatának útját. Karácsony különösen emlékeztet erre, hiszen azért jött a világra, hogy értünk adja önmagát. Ebben a szolgálatban az adja nekünk a legnagyobb erőt, hogy imánk eszköz lehet abban, hogy a hajléktalanok Istenhez találjanak.”
Bővebb tudnivalók a www.csakegyet.com honlapon és a szolgálat telefonszámán: 06-30 657-8832.
