Kokas Klára világhírű zeneterapeuta látogatott ide, hogy a legkisebbeket bevezesse a muzsika szépségeibe, a zene csodás mesekönyvébe. A rendezvény házigazdája a tizenöt éve alakult Vas Megyei Családterápiás Egyesület volt, fővédnöke pedig Veres András szombathelyi megyés püspök. Az egyesületet segítőszakmákban dolgozó, családterápiával foglalkozó szakemberek hozták létre. Orvosi, pedagógiai, gyógypedagógusi szaktudásukkal – a pszichoterápia eszköztárával is felvértezve – olyan családokat segítenek, amelyekben valami miatt megbillent az egyensúly. Párkapcsolati, gyermeknevelési problémákkal éppúgy felkeresik őket az emberek, mint betegségektől, gyásztól, generációs problémáktól sújtva. A tizenötödik évfordulót talán éppen ezért olyasmivel akarták megünnepelni, ami jól működő családokról, harmóniáról szól. Kokas Klárát, a szombathelyi kötődésű zeneterapeutát hívták vendégségbe, hogy mutassa be, hogyan nevelhetők a legkisebbek a muzsika szeretetére. Klára néni, aki Kodály Zoltán tanítványa volt, több mint ötven éve foglalkozik gyermekek zenei nevelésével.
A zenehallgatással töltött délután jól illeszkedett a karácsony előtti hetek meghitt hangulatához. A rendhagyó koncert alkalmából a márványterem padlóját puha szőnyeggel borították, hogy a vendégek, kicsik és nagyok arra kuporodhassanak. Félénken hangzottak fel az első karácsonyi énekek, közben a zenepedagógus halkan emlékeztette a gyerekeket, hogy némelyik anyuka hasában még belül van a kistestvér, köszöntsék őket is simogatással. Később muzsikusok jöttek elő, barokk zenedarabok csendültek fel fagotton, csellón, gitáron. Klári néni nem konferált, a hangszereket sem mutatta be, csak hagyta, hogy a különböző dallamok átússzanak a termen. Lélekkel teli mozdulatokkal táncolt, s kérte a gyerekektől is, hogy tegyenek így. Zenehallgatás közben az aprónépet egyre közelebb terelte egymáshoz, majd a zenélő emberekhez is, hogy megfigyelhessék a hangszereken játszók arcát, mozdulatait. Végül már körbetáncolhatták és meg is érinthették azokat, akik a hangszereket megszólaltatták.
A nagy szőnyegen pihenve, játszva ki-ki vérmérséklete szerint merült el a zene szépségeiben. Egy kis szőke fiú önfeledten topogott körbe, egy másik álomba merült a szőnyegen. A zenepedagógiai módszernek jól átgondolt eleme, hogy az apróságok puha párnát és kendőt vihetnek magukkal. Ezekkel akárhogy motoszkálnak is, nem csapnak zajt, nem zavarják meg a muzsikát, ahogy azt Klári néni kéri is a résztvevőktől. Közben persze lehet kicsi táncolni, ugrálni is, hogy aztán megint jobban essen a nyugalom. A zene harmónia, öröm, játékosság forrása, a közös éneklés pedig generációkon átívelő rituálé, amely segítheti az összetartozás, a családi identitás érzését – mondják a szakemberek. A laikusoknak pedig ilyen szavak jutnak eszébe: zene, karácsony, család, szeretet… Mindenki számára ajándék volt ez a délután.
