A kilencedik parancs még nem az ő világuk, de többeknek volt véleménye az anyuka új társa, apuka barátnője miatt. Néhány, mosolyra késztető esettel is találkoztak a hallgatók. Egy kislány szerint a mamája bűnt követ el, mert soha nem kész a déli harangszóig a vasárnapi ebéd. Hét fiú esetenként segít apjának, testvérének elemelni ezt-azt (termény, gyümölcs, fém), de mindig meggyónják, szerintük így érvényét veszti a bűn. Egy kisfiú néha csúnyán beszél, ilyenkor mindig keresztet vet és kimossa a száját.
Néhány településen mélyen vallásos cigányok élnek: gyerekeiket megkereszteltetik, halottaikat méltó búcsúztatással temettetik el. A kisebb gyerekek hitoktatásra is járnak, ha nem is rendszeresen, hasonlóan a misére járáshoz. A szülők is előfordulnak a templom tájékán, még gyónnak is, ha szükségesnek vélik. A tízparancsolatot sajátosan értelmezik. Mosolyogtató, a népcsoport kreatív képességének bizonyítéka, ahogy ideológiát is alkottak a lopás tilalmának megkerüléséhez. Saját legendájuk szerint, amikor Jézust keresztre feszítették, egy cigányember ellopott egy szöget, ezáltal megkönnyítette a megfeszített szenvedéseit (egynegyeddel). Így a feltámadott azzal jutalmazta az ő népét, hogy a kisebb lopásokat nem bünteti, elnézi nekik. Azért a biztonság kedvéért van, aki meg is gyónja, így feloldozást kap.
A bibliaismeret értelemszerűen valamennyi gyereknél elért valamilyen szintet. Kevésnél állt össze áttekinthető rendszerbe, de mozaikos ismereteik voltak. A gyónás tizenöt százalékuknál rendszeres, a lelkiismeret vizsgálata személyfüggő; mit „vall be”, egyáltalán mit tart igazán bűnnek? Találkoztunk olyan gyerekkel, aki a torkosságát is meggyónta, két-három szelet torta megevésével, de olyannal is, aki a kisebb elcsent dolgokat sem tartotta lopásnak, tehát bűnnek sem. Búcsújáró helyekről, egyházi lapokról is esett szó. Több kis- és nagykamasz ismeri Csíksomlyót, Medjugorjét, Lourdest, Czestohowát, Máriagyüdöt, Mariazellt, Rómát. Az Új Emberről egynegyedük, a Dunántúli Harangszóról egytizedük hallott. Falun elég gyakori az egyházi naptár, kalendárium, de csak ott, ahol az istentisztelet rendszeres, vannak templomba járók. Nem ritka az olyan település, ahol teljes a leépülés – romos templommal, imaházzal, gyomos temetővel, széthullott feszülettel. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy egy erős, határozott egyházi személyiség képes a leépülési folyamatot fékezni, a gyerekeket felkarolni, perspektívát nyújtani.
Tóth Istvánné adjunktus, a felmérés szervezője hangsúlyozta: ugyan érzékelhető egyfajta odafordulás a hit felé, ám ez sajnos még nem eléggé látszik az erkölcsi nevelés terén. Az ismeretek mintha eljutnának a fejekbe, de a cselekedeteket nem igazán motiválják, így nem épülhetnek be a szívekbe, lelkekbe. – Békén kellene hagyni az egyházakat, örülni iskoláiknak, kórházaiknak, szenvedélybetegek segítésével foglalkozó karitatív munkájuk, valamint a cigánypasztoráció eredményeinek – jegyezte meg Tóth Istvánné.
