Kultúrmisszió Somogysámsonban

Ez azzal az előnnyel járt, hogy a fiatalok a nap végére ténylegesen kizökkennek a mindennapok megszokott kerékvágásából, amely az élményszerűség alapja. A programpontok összeállításánál mindig igyekszünk tekintetbe venni az adott korosztály adottságait. A nép, illetve latintánc-tanulás, a játék, továbbá a nap végén a kétórás keresztény mulatság tulajdonképpen kultúrmisszió, másrészt – ahogy a visszajelzésekből kitűnik – ez teszi vonzóvá a programot a kevésbé buzgó fiatalok számára. A találkozók kapcsán alkalmunk nyílt megfigyelni, hogyan módosult az utóbbi években a fiatalok érdeklődési köre. Néhány évtizede például az ifjúsági találkozók nélkülözhetetlen kelléke volt a fiatal vagy legalábbis fiatalos előadó és egy bizonyos mindent átható „laza” stílus. Mára úgy tűnik, ez megváltozott. Még a kamaszokat sem feltétlenül ragadja meg a formabontás, egy slampos tisztelendő vagy a médiaszókincs. Ebből a stílusból épp eleget kapnak máshol. Végre a színtiszta érték az, amely mozgatja őket, függetlenül az előadó korától, személyétől vagy a formáktól. Jó példa erre tavaszi előadónk, Balczó András olimpikon, akinek előadását éppúgy néma csöndben hallgatta végig a különben jobbára fegyelmezhetetlen hallgatóság, mint a nyolcvanhárom éves Rózsás János gulág-túlélő tanúságtételét. Több szülő elmondásából tudjuk, hogy 13-17 éves fiataloknak kifejezetten „tetszett” János bácsi előadása – ahogy mondták -, nagyon lekötötte őket, szívesen hallgatták volna tovább is. Másokat az fogott meg, ahogy az előadó gyermekkoráról, neveltetéséről beszélt, arról, hogy a családban és az iskolában milyen természetes volt a keresztény értékrend, a nemzeti elkötelezettség és a felebaráti segítségnyújtás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.