A hitvesi szeretet kölcsönösségén nyugvó házasság beteljesedése: a Menyasszony-egyház tagjaként részesedni a vőlegénnyel való találkozás örömében, asztalhoz telepedni, részesedni a mennyek országának lakomájában. A Biblia gyakran hivatkozik a jegyességre, kezdő és zárófejezetében különösen is hangsúlyosan jelenik meg a jegyesség és a házasság képe, közbülső fejezeteiben pedig ékesszólóan beszél Istennek az ember iránt féltékeny, szerelmes szeretetéről.
A Biblia a jegyesség példázatával egyrészt érzékelteti Isten emberek iránti szeretetét, másrészt ezt az isteni szeretetet adja minden emberi kapcsolat mintájául. Minden életállapot – a szerzetesség, a papság és a házasság – ősmintája a vőlegény-menyasszony kapcsolat. A szerzetes arra tesz fogadalmat, hogy a megkereszteltek közösségében, az egyházban elénk éli a Menyasszonyegyház szeretetét a Vőlegény-Krisztus iránt, a pap és házas arra kap „felszentelést”, hogy megjelenítse a Vőlegény-Krisztus szeretetét a Menyasszony-egyház iránt. Mindegyik életállapot meghívás a menyasszony és a vőlegény osztatlan szívű szeretetére, boldogsága ezen az osztatlan szívűségen nyugszik. Az otthon boldogsága is ezen a feltétel nélküli önátadáson alapszik. Talán ezt az osztatlan szeretetet sejtette meg az a kilencéves kisfiú, amikor azt mondta nagyapjának: „Úgy szeretek nálatok lenni, olyan jó nálatok.” A fiú otthon sem érezte rosszul magát, sőt, szülei többet engedték tévét nézni, kevésbé szigorú rendet kívántak, mint a „konzervatív” nagyszülők. Miért volt neki mégis olyan jó a nagyiéknál? Azért, mert ott nyugalom, békesség és mindenki iránt szerető figyelmesség uralkodott.
Sokunknak vannak hasonló élményei az igazi otthonról. Arra vágyunk, hogy boldogok lehessünk. Vágyunk egy olyan helyre, ahol nem kell megküzdenünk érvényesülésünkért, ahol magától értődik egymás tisztelete és megbecsülése. A tökéletes otthon nem kacsalábon forgó luxuslakás, hanem szeretettől átjárt békés hely, ahol mindenki örömmel fárad a másikért, ahol jó lenni. Ilyen helyről beszél Mezei Mária, nemzetünk neves színésznője: „A boldogság, kedveseim, a magunkfelejtő szeretettől hajtott, egy nyelvet beszélő és egy nyelvet valló közösségért végzett sikeres munka öröme.” Hogyan gondoltok vissza szüleitek, nagyszüleitek otthonára? Idézzetek fel eseteket, amikor egy gyermek átszellemülten tudott beszélni otthonáról vagy a nagyszülők otthonáról! A szentségi házasság kitágítja a jegyesek horizontját. Amikor a házaspárok arra törekszenek, hogy megjelenítsék a felette nagy titkot, vagyis a Vőlegény-Krisztus szeretetét a Menyasszony-egyház iránt, akkor egyrészt otthonukba beköltözik a feltétlen elfogadottság boldogsága, másrészt ez az otthon a végső beteljesedés jelévé válik, vagyis vonzó képe lesz annak az otthonnak, amely felé létünk tart, amely valójában szeretetünk beteljesedése.
A Jelenések könyve úgy szól a Bárányról, mint vőlegényről, a beteljesedett egyházról pedig úgy, mint mennyei Jeruzsálemről, amely olyan, mint a vőlegénynek felékesített szépséges mennyasszony. Ezzel valami bátorítót mond ki a jegyességről és a házasságról. Ebben a képben ugyanis ott rejlik a szerelem felmagasztalása, mert szépsége kifejez valamit a mindenség beteljesedésével hasonlatos gazdagságából, ugyanakkor kihívás is: úgy éljék meg a házasok szerelmüket, teremtsenek olyan otthont, hogy sejthetővé váljék az a boldogság, amelyet a Menyasszony-egyháznak a Vőlegény-Krisztussal való találkozása ígér.
Az otthonépítés sok örömet tartogat, de nagy felelősség is. Néha az ember önkéntelenül is kimondja egy-egy szép otthont látva: ez maga a mennyország! Ilyenkor könnyedén rávágjuk: de hiszen neked fogalmad sincs a mennyországról! Mégis, valami lényeges rejlik ebben a kijelentésben. Az otthon igenis előképe, kóstolója lehet az örök életnek, és a rendeltetése többek között az, hogy segítsen vágyat ébreszteni arról a más világról, Isten országáról, amely már itt van közöttünk. (vö. Lk 17,21)
Beszéljétek meg családi, rokoni vagy baráti körben, közösségetekben, mi indított benneteket arra, hogy valamilyen helyet vagy helyzetet a mennyországhoz hasonlítsatok! A Bárány menyegzőjének képe a keresztény ember jövőjéről szól. Jövője van annak a szeretetnek, amely Isten kegyelmének erejében valamennyire képes megjeleníteni Krisztus felénk forduló szeretetét, ahogy a Menyasszonyegyház végső örömében részesül a Vőlegény-Krisztus a Bárány trónja előtt. A házastársak sokszor leragadnak annál a jézusi szónál: odaát már nem házasodnak. Riadtan kérdezik: tehát az örökkévalóságban úgy kell élni, mintha soha nem is ismertük volna egymást? Sok-sok házasságot szomorúsággal tölt el ez a téves gondolat. Azok, akik egy életen át együtt törekedtek az életszentségre, arra, hogy megjelenítsék egymásnak és gyermekeiknek a Vőlegény-Krisztus szeretetét, ne ünnepelhetnének együtt a Bárány lakomáján? A Jelenések könyve így bátorít: „Gyere, megmutatom neked az asszonyt, a Bárány jegyesét!” (Jel 21,9), és később szinte nyugtalan sürgetéssel szól: „»Jöjj el!« És aki hallja, az is mondja: »Jöjj el!« Aki szomjazik, jöjjön; és aki akarja, merítsen ingyen az élet vizéből!” (Jel 22,17)
Milyen bátorítást nyerhetünk az örökkévalóságnak ebből a gyönyörű távlatából otthonunk szebbé tételéhez? A sok nehézséggel, bajjal küszködő, már-már reményüket vesztő, de mégis hűséges házaspárokkal találkozva eszünkbe jut az a jelenet, melyben az apostolok faggatják Jézust: Uram, mi mindent elhagytunk érted, mi lesz hát a jutalmunk? És Jézus válaszolja: százannyit kaptok érte, ráadásul még az örök életet is (vö. Mk 10, 28-31). Megélni az osztatlan szívű szeretetet a házasságban, már itt a földön boldoggá teszi a házaspárt és a rá épülő családot, részesít bennünket abból a boldogságból, amelynek kóstolója minden boldog családi otthon. Tegyétek jellé szerelmeteket: Isten végleges szeretettel szereti az embert! Hívom a családokat az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára. A decemberi kérdés: Milyen ételt készített Sára a három vendégnek? A válaszokat „Szentírás éve” jeligével az Új Ember Kiadó címére küldjék: 1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 1., vagy e-mailben a biblia@ujember.hu címre. Beadási határidő: december 17.
„Hívom a családokat” játékunk ünnepélyes eredményhirdetésére 2009. január 1-jén a budapesti Szent Családtemplomba (VI. Szondi u. 67.), este 6 órára. Az ünnepséget a Mária Rádió közvetíti, és Sillye Jenő új, bibliás CD-jét is bemutatják. A nyertesek névsorát az Új Ember január 11-i számában közöljük.
A szerző az MKPK családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
