A napokban, Antall József halálának közelgő évfordulóján előadások, konferenciák, koszorúzások és gyászmisék résztvevői emlékeznek hazánk rendszerváltás utáni első, szabadon megválasztott miniszterelnökére, akinek eszménye a keresztény Magyarország volt. Hetvennégy éves lenne. Halálával nem egyszerűen egy vezető politikust veszítettünk el, hanem egy olyan embert, aki szerette hazáját. Szerette azokat, akikért hivatalból felelős volt.
Politikai kultúrája Krisztusba vetett hitében és felelősségtudatában gyökerezett. Mindezeket pedig nagyrészt otthonról és piarista neveltetéséből hozta. Anyai nagyapja Szent X. Piusz pápától a Nagy Szent Gergely-rend lovagja kitüntetést kapta. Édesapja a II. világháború idején lengyel, francia, olasz, zsidó menekültek, a szökött hadifoglyok és a kibombázott német gyermekek ellátását szervezte meg. Ő maga pedig, hazánk európai kapcsolatainak kiszélesítéséért 1991-ben Strasbourgban Robert Schuman-díjat kapott.
„Antall József olyan államférfi volt, akinek politikai tevékenységét az Isten előtti felelősség és a népe iránti szeretet határozta meg – nyilatkozták róla halálakor katolikus püspökeink. – Vezetése alatt megvalósult a független és demokratikus Magyarország. Kormányzása idején érvényesült a teljes lelkiismereti és vallásszabadság. Gondja volt minden magyarra. Hivatását népe iránti hűséggel és az Isten előtti számadás teljes tudatában töltötte be. Betegségét példaadó keresztény lelkülettel viselte.”
„Antall József miniszterelnök államférfiúi és keresztényi nagysága csodálattal töltött el”- fogalmazott Angelo Acerbi érsek, a Szentszék Magyarországra akkreditált nagykövete az elhunyt özvegyéhez küldött részvétlevelében. Most, a néhai miniszterelnök halálának tizenötödik évfordulóján, Angelo Acerbi érsek vezetésével koncelebrált szentmisét mutattak be Rómában, a Santo Stefano Rotondo-bazilikában. A Római Magyar Akadémián Kereszténydemokrata felhangok a közép-európai kommunista rezsimek bukásában címmel rendeztek emlékkonferenciát, amelyen többek között előadást tartott Giulio Andreotti örökös szenátor, az Antall-kormány idejének olasz miniszterelnöke és Erdődy Gábor jelenlegi magyar szentszéki nagykövet.
„Antall József miniszterelnökségének ideje intenzív és jelentésben gazdag történelmi idő volt hazánk számára – méltatta őt öt esztendeje Erdő Péter bíboros. – Sokaknak eszébe jutott a zsoltár mondása: Mikor hazahozta az Úr fiait Sionnak, olyanok voltunk, mint akik álmodnak. Aztán sokszor olyan ijesztő jelenségekkel is találkoztunk azokban az években, és találkozunk néha azóta is, amire korábban nem is gondoltunk.”
Antall József adventi elmenetele Keresztelő János alakját idézi, mintegy emlékeztetve, hogy a néhai miniszterelnök, a diktatúrát követő demokrácia egyik útkészítője volt. Akkoriban talán többen nem értették meg, mert a hirtelen érkezett demokráciát sem értették. Ma már jobban értjük, és azt is egyre többen belátjuk, hogy hazánknak milyen nagy szüksége lenne az Antall Józsefhez hasonló, nagy formátumú, távlatokban gondolkodó politikusokra. Rá is igazak Mindszenty bíborosnak Padányi Bíró Márton veszprémi püspökről írt szavai: „Partra szállott, révbe ért, bevonta vitorláját arról a zajló élettengerről, amelynél nehezebb, keservesebb keveseknek jutott osztályrészül. Hibázott is, mert dolgozott. Csak a tétlenek azok, akik egynél több hibát nem követnek el életükben. Szelek mérgét immár kiállta. Emlékezete él az örökkévalóság ormain, a mulandóság silány vizei felett. Az emlékéhez vezető utat nem veri fel a gyom, emléke nem fél az idők porától. Eljön az idő, amikor hibái mellett erényeit is ismerik és emlékét becsülettel és híven őrzi az utókor.”
