Velencében templomok és kolostorok őrzik nevét. Az építészet négy nagykönyve című illusztrált műve összefoglalja a nyugati architektúra technikáját, nyelvezetét: a magán- és középületek esztétikus stílusának és célszerű rendeltetésének építészeti feladatait nemcsak saját kora ismeretei szerint, de azon túlmutatva is. Palladio az olasz kultúra talaján született nagymester volt, de a nagyságát ismerik és elismerik Itália határán messze túl is. Születésének évfordulója alkalmából nemzetközi kiállítás eleveníti fel nevét Vicenzában, amellett, hogy évi másfél millió turista zarándokol alkotásaihoz.
A kőfaragóként induló fiatalembert Giangiorgio Trissino humanista költő vette védőszárnyai alá. Magával vitte utazásaira is, hogy Palladio megismerkedhessen Michelangelo, Giulio Romano, Bramante technikájával, anyagaival. Vicenza az építészet szerelmeseinek „búcsújáró helye” – ahogy a zene és irodalom rajongóié Weimar. „Palladio épületeiben van valami isteni” – állapította meg Goethe, aki saját esztétikai ízlésvilágát látta megjelenni épületeiben. Ottavio Berlotti Scamozzi építész pedig a nagy várostervező tévedhetetlen ízlését méltatta ekképp: Antik hagyományokhoz ragaszkodó, mértéktartó arányosság, állandóság és kivételes szépség páratlan egységében. Ma is talány, milyen anyagi forrásokból hívhatta ilyen nagyvonalúan életre egy város fiának álmait, aki arisztokrata megbízóinak a „fenségesség sokszínűségét” nyújtotta. Követése irányzatot teremtett, melyet a művészettörténet nem véletlenül „palladionizmus”-nak nevez.
A Barbaran da Porto jón és korinthoszi oszlopokkal, reliefekkel díszített Palladiopalota, ma az építész életét és művészetét dokumentumokkal és virtuálisan bemutató múzeum, az Építész Szövetség otthona. Palladio fő műve és egyben búcsúja az élettől az 1580-83 között befejezett, Szophoklész Oidipuszának bemutatójára készült Teatro Olimpico, mellyel az antik színház pontos mását adta. A kétszeresen is stílszerűtlen, mégis csodálatos alkotás oszlopos- szobros római és nyugodt görögös elemeinek keverése tetszést vált ki, a másik stílustörésből adódó színpadi, boltívesen ábrázolt perspektívák viszont ötletes-szellemességükkel egyenesen mulattatnak, és a mester játékosságára utalnak.
A Teatro Olimpicótól indul a Corso Palladio, mely a Chiericati-palotával kezdődik. A Palladióra jellemző szokásos homlokzat helyett nyitott, emeletes oszlopcsarnok díszíti a palotát, melynek ablakait a kétemeletes oszlopóriások közé helyezte. A út túlsó oldalán áll a mester saját magának tervezett, külső freskókkal ékesített háza, ahol azonban sohasem lakott. A közeli Santa Corona templom téglafalai Bellini Pietáját, Veronese Háromkirályok hódolatát és Montagna oltárképét őrzik. Scamozzi Trissino-palotája, a mai Városháza mellett szűk utca vezet a Piazza dei Signorira, ahol lenyűgöz a bazilika emeletes árkádsorának fenségessége. A fiatal Palladio a reneszánsz építészet méltóságteljes palotájával a Forum Romanum bazilikáinak vonalait keltette újra életre 1549-ben, mely még súlyosabb, mint Sansovino velencei Bibliothecája. A loggiák félköríves ritmusát és a vaskos pillérek tekintélyességét a boltozatot támasztó oszlopok karcsúsága varázsolja könnyeddé. A felső, nyitott árkádsor pedig térhatást nyújt, és levegőssé teszi a felfrissített isztriai mészkő burkolat elefántcsontszínű pompáját. Bár a szépség aligha fokozható, Palladio a tér másik oldalára a Loggia del Capitaniatót, a város elöljárójának függőlegesen tagolt épületét varázsolta vörösmárványfehérkő kombinációban. Nyitott oszlopos csarnoka a városi őrség tartózkodási helye volt. Az éttermek, kávéházi terraszok és üzletek oly hatást keltenek e téren, mintha színpadi kulisszák között élnének, holott a heti piacok tarka nyüzsgése nagyon is gondoskodik az életszerű realitásról. Egy oszlopról Krisztus-szobor, a másikról a velencei oroszlán vigyázza a teret. Az ide nyíló parányi Piazza del Erben pedig egy gondolkodó Palladio fogadja a turisták és avatott szemű látogatók bámulatát. A tér egyik szeszélyesen díszített, csúcsíves házának lakója volt Antonio Pigafetta is, aki Magellánnal elsőként hajózta körül a Földet. Vicenza főutcáján érdemes felautózni a Madonna del Berico-templomhoz, melyhez a száznyolcvan oszlopos feljáró vezet: a risorgimento idején elkeseredett harcot vívtak itt a hegyet megszálló szabadságharcosok az osztrák hadsereg ellen. A Montagna freskókkal és Bellini Madonnájával díszített domb tetején trónoló fogadalmi templomot – mely szintén Palladio tervei alapján épült -, XV. századi kolostor egészíti ki, benne Veronese Szent Gergely lakomája című alkotása látható.
