Május elején az a hír terjedt el a faluban, hogy jönnek a románok. A hír hallatára valaki kitette a templomtorony ablakába a fehér zászlót, mely a megadást jelentette. A románok helyett azonban a Szamuely különítményének büntető osztaga jelent meg a községben. A helyi direktórium elnöke azzal vádolta Kósa József plébánost, hogy a fehér zászlót ő helyeztette ki a toronyra. Május 4-én a nagymisét Kósa József plébános mondta. A szentmise végén a direktórium elnöke áthívatta a plébánost a községházára, aki onnét visszatért irodájába. Ekkor jelent meg nála egy Dobák nevű Lenin-fiú, aki Szamuely terrorcsapatának volt a tagja. Fegyvert rántott, és a vele szemben álló plébánost főbe lőtte. Hornyik Károly káplán a szobájában tartózkodott. A dörrenésre az irodába sietett, ahol a plébánost összeesve találta. Melléje térdelt, a feloldozás szavait mondta fölötte, mire Dobák visszalépett a folyosóról, és a káplánt hasba lőtte. Mivel a lövés nem volt halálos, még egyszer belelőtt. Így nyerték el a vértanúság koronáját 1919. május 4-én a jászkarajenői plébánián. Nyilvános temetésük csak a kommün bukása után lehetett. Sírjuk a kecskeméti Szentháromság temetőben van.
Hornyik Károly 1919-ben jászakarajenői káplán volt.
A községben május 2-án a 10 órai szentmisén emlékezünk vértanúpapok halálának kilencvenedik évfordulójára. A szentmisét Varga Lajos segédpüspök úr mutatja be, majd megkoszorúzzuk a templom falán lévő emléktáblát.
