Közel nyolcszáz diák tanul a falak között, hatosztályos, illetve négyosztályos évfolyamokon. A hatosztályos általános tantervű, a négyosztályosak kémia–biológia, valamint matematika– informatika tagozatosak; ezenkívül angol, illetve német tagozatos osztály várja a diákokat, s az országban egyedülállónak számít a néprajz tagozat. A népi zenekart Bergics Lajos népzenész vezeti, a most harmincéves Zengő együttes alapító tagja. A néprajz keretében népi hangszerekkel ismerteti meg a diákokat, az iskolai együttes a Zengető nevet viseli. A tagozathoz kapcsolódva Dobosi igazgató megemlíti: nagy hangsúlyt helyeznek a hagyományok őrzésére. Az iskola néhány évvel ezelőtt a Pécstől húsz kilométerre fekvő Áta faluban vásárolt egy parasztportát, s ott gazdálkodnak: szerdánként valamely osztály az éppen szükséges munkákat végzi Átán; ha kell, kapálnak, etetik az állatokat, vagy éppen disznót vágnak.
„Ez a munkára nevelést szolgálja” – hangsúlyozza a fiatal, negyven körül járó igazgató. Energikus, kiegyensúlyozott, céltudatos személyiség. „Az átai munka nem tévesztendő össze a tavaly országosan bevezetett ötvenórás közösségi szolgálattal.” A 2016-ban és utána érettségizőknek ugyanis a gimnáziumi évek alatt közösségi szolgálatot kell végezniük. „Mi ezt Szent Benedek Szeretetszolgálatnak nevezzük.” A tizedikesek ennek keretében óvodában segédkeznek, korrepetálnak általános iskolában, embersegítő munkát végeznek a kórházban, az öregek otthonában, a hajléktalanok között, a karitásznál, a Nagycsaládosok Országos Egyesületében.
Az iskolaudvaron kemence áll, mintha még ott keringene a Szent Márton-napi libasült illata, odébb prés, amellyel a gyerekek szüret idején vidáman szorították ki a szőlő levét.
Egy iskola hangulata, pedagógiai szellemisége néhány perc alatt árulkodó. Elég megvárni az óraközi szünetet. Felszabadultan, mégis fegyelmezetten folyik az élet a „nagy lajosban”.
Hábel Márton végzős diák, matek– info (azaz matematika–informatika) tagozatos. Műszaki pályára készül, gépészmérnök szeretne lenni.
„Szívesen eltöltenék itt még egy évet” – aztán fölnevet: „Tudom, van ennek egy sajátos módja” (a bukásra gondol). A legjobb tanulók közé tartozik. „Még kilencedikben említették a tanárok, meglátjuk, milyen kis sziget a Nagy Lajos Pécsett, s tapasztaltam is ezt a különlegességét.” A diáktársak, barátok mellett a tanárok egyéniségét emeli ki: „Igazi karakterek, akikre föl lehet tekinteni, többen közülük nagy hatással vannak rám.”
Páll Csaba tanár urat említi, aki matematikát oktat, és az iskola honlapját is kezeli: „Az egyetemen is tanított, amellett pingpongbajnok volt. Kilencedikes korunkban egy iskolai vetélkedőn elhangzott a kérdés: melyik tanár tud a legtöbb hangszeren játszani? A megfejtés Páll Csaba volt. S amikor hangszeres tudása felől érdeklődtünk, azt mondta, egyszerűbb meghatározni, mely hangszereken nem játszik: hárfán, oboán és fuvolán. Szóval egyszemélyes szimfonikus zenekar.” Majd Czeininger Tamás történelem–hittan szakos tanárt említi. „Ő az, aki életerőt, kedvet ad a diákoknak azzal, ahogyan a történelemről beszél. Előadásai lenyűgözőek, megragadóak, élményszerűek.” Majd a testnevelés–biológia szakos Pámer Lászlót említi Márton. Neki köszönhető az átai ház. „Természet közeli életre tanít, az órákon kívül is.”
Pámer László a lovas íjászattal ismerteti meg a diákokat. Bogádon ugyan is „ősmagyar szállásterületet” működtet, ázsiai módra ülik meg a lovat… Romantika és történelmi tudástapasztalat. Kell-e ennél több az ifjúságnak?
Kátai Norbert Átáról jár be. Tevékeny tagja a cserkészcsapatnak. „Fontos közösség számomra, de az iskola egésze is, ahol családias légkör uralkodik.” Amikor terveiről kérdezem, meglepő választ ad: a matek–info tagozat után színész szeretne lenni. Kaposvárra és Budapestre jelentkezik, „majd meglátjuk…” – teszi hozzá szép orgánumával, határozott fellépésével. Kilencedikes korában érte a hatás egy színházi előadáson. „Mintha ezt nekem találták volna ki.”
Meszéna Réka biológia–kémia tagozatos, s ebből szinte következik: orvosi pályára készül. „Ami azonnal megtetszett, a jó társaság a diákönkormányzatban. Nemcsak tanulni járok ide, életem jelentős része is az iskolához kötődik.”
A fölvételhez két tárgyból emelt szintű érettségit tesz, s mint Dobosi igazgató elmondja, alig fordul elő, hogy érettségiig valaki legalább egy nyelvből ne szerezzen nyelvvizsgát. Választani lehet az angol, német, olasz, francia, spanyol és latin közül.
Réka az iskola Karl Orff zenekarában játszott korábban, „marimbáztam és xilofonoztam”. Szívesen említi Nádudvari Tamást, korábbi angoltanárukat, „aki később osztályfőnökünk lett. Személyisége… ahogy az életről gondolkodik… megragadó”.
Mint mondják, ebbe az iskolába is járnak olyanok, „akiknek a hithez nincs sok közük”. De azok is alkalmazkodnak az iskola szellemiségéhez, s talán visznek valamit magukkal… Csengetnek. Vége a szünetnek. A három diák igyekszik az órára.
A fiúkollégiumban száz diák lakik. Az iskola nemcsak pécsieket fogad, hanem a Dél-Dunántúl minden részéről járnak ide diákok. A leánykollégium a közeli Ciszterci Nevelési Központ keretén belül működik.
A hatvanfős tantestület legtöbb tagja főállásban dolgozik a gimnáziumban. Így igazi társulat jött létre. Korábban hosszú évekig itt tanított Dékány Árpád Sixtus atya, a jelenlegi zirci apát is.
„A ciszterciek eredetileg nem tanító rendként jöttek létre, de az alapítóknál számos olyan elvvel találkozunk, amelyeket a további évszázadokban nagyon jól lehetett használni az oktatásban és a nevelésben” – mondja Dobosi László. „A rend jelmondata – s így a gimnáziumé is –: ardere et lucere. Lángolj és világíts.”
Az iskolában tanító két ciszterci atya mellett két egyházmegyés lelkipásztor is oktat: Bodogán László görögkatolikus paróchus, „fiatalos, motoros, hosszú hajú, amolyan laza személyiség”, jellemzi az igazgató, „Gál Károly római katolikus atya pedig fogalom a városban. Hihetetlenül megnyerő, szinte egy rapperre emlékeztet, őt is nagyon szeretik a gyerekek.” A püspökséggel nagyon jó a kapcsolatuk, Udvardy György főpásztor rendszeresen felkeresi az iskolát, a januári, hagyományosan Franciaországba szervezett iskolai sítáborba is elkíséri a diákokat.
Belépünk Bernát atya szobájába. Ajtaja a nap nagy részében nyitva a diákok előtt. Az iskolában két szerzetes szolgál. Péter atya hittant tanít, Bernát atya emellett informatikát is. Ő egyébként ugyanebben a gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd informatikus mérnöktanári diplomát szerzett, később belépett a ciszterci rendbe, s visszatért – immár szerzetes papként és tanárként.
„A ciszterci lelkiségnek fölismerhető családias jellege…” – Dobosi igazgató úrral egymásra mosolygunk, korábban ő ugyanerről beszélt az iskolát jellemezve, s a diákok is ezt emelték ki. Feszültséget okoz-e a kinti világ normáinak és az iskola képviselte eszményeknek az ütközése? – kérdem az atyát.
„Feszültséget nem érzek, de kihívást jelent a pedagógusok számára, hogy az alapvető – keresztényi – értékeket átadjuk azoknak a diákoknak is, akik nem vallásos háttérrel érkeznek. Fölragyogtassuk előttük a tudományok gazdagságát, s hogy mindez miként kapcsolódik össze a hittel. Azt, amit a média, valamint bizonyos társadalmi gondolkodásmód szétválaszt – a hitet és a tudományt –, mi igyekszünk egységében megmutatni. A keresztény értékrend és a szekuláris, liberális társadalom világfelfogása közti eltérés párbeszédre ösztönöz, s reméljük, ez is serkentőleg, gazdagítóan hat a diákjainkra.”
Nem állhatom meg, hogy ne tereljem a szót az információs technológia világára. Az informatikát a mai fiatalabb nemzedékek mintha aranyborjúnak tekintenék, amely mindenre választ ad, mindent megold, szinte a mindenség szerepét tölti be… Az atya mosolyog: „Bízom diákjaink értékítélő képességében. Valóban jelentkeznek az információs világ kísértései, de nem hiszem, hogy ennek bárkit el kellene távolítania a valós emberi értékektől vagy akár Istentől – ám tény, hogy az információs technológia a XXI. századi ember önhittségét okozhatja. Kezdetben elvakít az újdonság, az ismeretlen varázsa, de előbb-utóbb kiderül, ez is csak egy dolog a sok közül. Az informatika nem válhat egysíkú világnézetté vagy tudománnyá; ha valaki ezt választja hivatásának, az emberre vonatkozó ismereteket, a humán érdeklődést is erősítenie szükséges.”
A gimnázium a hagyományok, a szakmai szempontok mellett a legkorszerűbb pedagógiai-nevelési módszereket is alkalmazza. Tehát hagyomány és modernség együttesen formálja az iskola arculatát.
A tananyag átadása és elmélyítése mellett a személyes példaadásnak kiemelt fontosságot tulajdonítanak. „Manapság nagyobb szükség van tanúságtevőkre, mint tanítókra” – fogalmaz az igazgató.
Alig lehet követni a számos jó ötletet és gyakorlatot; hogyan segítik az új kollégákat (Angelus rendszer), kidolgozták a Missziós osztályfőnöki programot, és újjá akarják éleszteni a szülők akadémiáját. Most hétvégén tartották – immár tizenegyedik alkalommal – a tanár-szülő bált. De nemcsak ide jönnek örömmel, Átára is szívesen kijárnak a szülők.
Bepillantunk a „Lajos Café”-ba; most csend van, de szünetekben itt folyik a diákok fesztelen, látni is öröm élete. A könyvtárban, Antal Emília „birodalmában” negyvenháromezer kötet várja a tanulókat – s a fiatalok olvasnak is!
A legújabb rangsorban az iskola a 957 vizsgált középiskolából az előkelő 73. helyen végzett (12 helyet javítva az előző évhez képest), s ezzel az országban működő mintegy 160 egyházi középiskola közül a 10. legjobb helyezést érte el.
Jó iskolában jó tanulónak lenni – ezzel a hangulattal búcsúzunk, közben még néhány régi ismert tanárról és diákról ejtünk szót. Itt tanított a jezsuita Faludi Ferenc költő és Pray György történész (róla nevezték el a Pray-kódexet), a ciszterci tanárok közül Kühn Szaniszló igazgató és Ágoston Julián költő neve kerül elő, Babits Mihályon kívül híres diákjuk Surányi Miklós író, Garay János költő, Xantus János, a budapesti állatkert alapítója, Mészáros Lázár, a ’48-as kormány hadügyminisztere, Papp Lajos szívgyógyász (az államosított időkben járt ide, azonban az iskola ciszterci szellemét vallja magáénak), Vas Gereben író, August Šenoa, a horvát nép Petőfije, Keresztes-Fischer Ferenc korábbi belügyminiszter, Brisits Frigyes ciszterci atya.
S a névsor – tekintek körül a diákarcokon – nyilván velük gazdagodik majd.
Fotó: Cser István
