Bízzunk, mert nincs remény

Andrea Riccardi történészprofesszor, a Sant’Egidio közösség alapítója, a jelenlegi olasz kormány tagja májusban Brüsszelben tartott előadást az európai egységről, a keresztények reményéről. Megfogalmazása szerint „a II. vatikáni zsinat a remény üzenete volt. A remény pedig nem köt alkut a pesszimizmussal… A keresztények az egység és a remény népe.” Riccardi arra hívja fel a figyelmet, hogy „a balsors prófétái ma is azt hirdetik: Európa hanyatlik, elkerülhetetlenül uralomra kerül az individualizmus kultúrája”. Sőt, egyenesen abban látják a mai európai válság megoldását, hogy az egység útjának keresése helyett a külön utak bizonytalanságát kellene vállalnunk. Ne higgyünk nekik!

Az európai országok nagy része egyedül nem képes szembenézni a világméretű kihívásokkal, a gazdasági válsággal – hangsúlyozza az olasz professzor. Ő kockáztatta meg először, hogy a II. vatikáni zsinatot – bár a huszonegyedik egyetemes zsinat volt – egyenesen az 1945 utáni „első páneurópai eseménynek” nevezze a hidegháború idején. E zsinat a keresztényeket a szolidaritás jegyében a világgal folytatott párbeszédre indította, és a kereszténység egysége felé is látványos lépéseket tett.

Az „első páneurópai esemény” azóta gyümölcsöket termett. Nem válhat idézetgyűjteménnyé, ünnepi megemlékezések tárgyává, hiszen tanításának megvalósítására nagy szüksége van a világnak. Ezért fel kell használnunk kezdetének ötvenedik évfordulóját, az újraevangelizálás őszi szinódusi kezdeményezéseit Európa – és benne hazánk – felemelkedésének munkálására. Riccardi professzor megfogalmazása szerint: „Ily módon az egység megélt, átgondolt, továbbadott kultúrája újjáteremtheti Európa lelkét.”