Az ének a szeretet jele

Fotó: Lambert Attila

 

A Világiak, a Család és az Élet Kongregációja, valamint a milánói CitySound & Event által szervezett programsorozat első állomása tavaly májusban a barcelonai Sagrada Famíliában volt. Idén májusban a krakkói Szent II. János Pál Központban is ingyen hallgathatták meg az érdeklődők azt az összeállítást, amely a komolyzenén keresztül a szeretet örömét és a család értékét szeretné a középpontba állítani a világi és az egyházi közösségekben.
A koncertet Carlos Simón Vázquez, a kongregáció titkárhelyettese nyitotta meg. A vatikáni küldött angol nyelven méltatta államalapító szent királyunkat, akinek nevét a budapesti bazilika is viseli. Elmondta: Szent István király, férj és apa volt, aki gyermekének keresztény nevelést adott, és maga is felvette a kereszténységet.
A titkárhelyettes rámutatott arra, hogy Szent Istvánt felesége is mindenben támogatta, így például egyházmegyék, kolostorok alapításában is.
Andrea Bocelli koncertjén többnyire mindenki által ismert egyházzenei művek és operarészletek csendültek fel. Felhangzott a Halleluja Händel Messiásából, Mozart Requiem­jének két tétele, több Ave Maria-feldolgozás, de a Misszió című film zenéjének egyik, Ennio Morricone által szerzett darabját is meghallgathatta a közönség. A világhírű tenor az Óbudai Danubia Zenekarral és a Marcello Rota által vezényelt Vox Humana kórussal, valamint a mindössze huszonkét éves ukrán Anastasiya Petryshak hegedűművésszel kiegészülve a szeretet szépségébe és csodáiba avatta be a közönséget. A művek értelmezését segítette az az ismertetőfüzet, amelyet Marco Tibaldi teológus, a Bolognai Vallástudományi Intézet igazgatója állított össze.
Az isteni és emberi szeretetet megcsillantó muzsika után a házigazda Esztergom–budapesti főegyházmegye vezetője, Erdő Péter bíboros hirdetett igét, rámutatva arra, milyen nagy titok a család. A főpásztor hangsúlyozta, a család nem egy divatjamúlt intézmény, hanem egy mindenfajta társadalmi alakulatnál régebbi képződmény, amellyel Istennek kifejezett célja van az ember életében.
A család nem emberi alkotás, hanem a teremtő Isten tervének része. Az ember mivoltával függ össze – mondta a bíboros. – Mi a család a Teremtő terve szerint? Egy férfi és egy nő, akik a házasságban egyesülnek, családot alkotnak, gyermekeikkel együtt. Ez az intézmény független attól, hogy a közhatalom elismeri-e, vagy sem. A család intézményét Isten alkotta, és ő határozta meg annak alaptörvényeit. Ez tehát nem a pápa vagy az egyház, de nem is a világi közvélemény vagy a hatalmak tetszésétől függ. A házasság és a család a házastársak javára, gyermekek világrahozatalára és nevelésére rendeltetett. S ugyanígy természetes rendeltetése van a családnak is. A házasság és a család tehát közös célokra irányul, melyeket Isten határozott meg.
Amikor Jézus a házasság felbonthatatlanságát hirdette, tanítványai megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus pedig így válaszolt: „Aki fel tudja fogni, fogja fel!” Isten kegyelme tesz képessé minket ennek a Teremtőtől eredő szövetségnek, ennek a magas eszménynek a megvalósítására.
A házasság szentség, kegyelmi erőforrás, nem csupán megkötésének pillanatában, hanem fennállásának egész ideje alatt. Ez azt jelenti, hogy a család is, amely a házasságra épül, a kegyelem működésének sajátos színtere.
Ma is megrendülten halljuk Krisztus szavait a házasságról, akárcsak annak idején az apostolok. Éppen ezért el kell gondolkoznunk azon, mit is kíván tőlünk a házasság. Mi következik ebből a Teremtő akarata szerinti valóságból, mit jelent a házasságra épülő család? Személyek közösségét jelenti! Sokan egyszerűen nem merik vállalni azt a kötöttséget, elköteleződést, ami a házasságkötéssel együtt jár. Ennek – egyrészt – társadalmi okai vannak, melyeket ma egyes országokban, így hazánkban is, orvosolni próbálnak: különböző támogatásokkal igyekeznek segíteni a fiatal házasokat és a családokat. Másrészt létezik egy lélektani ok is. Ez pedig a téves emberkép, és az a szabadságfogalom, amely a szabadságot minden kötöttségtől való mentességnek fogja fel. Ez a kísértés az, amit a mai ember újra és újra megtapasztal. Ám aki azt hiszi, hogy a boldogság a pillanatnyi érzésben van, az nem jut el az igazi boldogságra. Miért? Mert számára nincs múlt, nincs jövő, nincsenek kapcsolatok, tehát nincs mihez viszonyítania a cselekedeteit, így nincs értelme és értéke a jelen pillanatnak sem. Márpedig az ember lelkében legbelül vágy él aziránt, hogy a pillanatunk valami több legyen, mint önmaga.
A házasságban és a családban az ember joggal keresi a boldogságot. Sokan azért nem találják meg ezt az életükben, mert féltik a rosszul értelmezett szabadságukat. Pedig a boldogságot nem a mindenkitől való függetlenség, hanem az örökkévalóságra nyíló, teljes és önmagát megosztó szeretetkapcsolat adja. Ez a házasfelek igazi java! – hangsúlyozta Erdő Péter.
A Nagy Titok-koncert áldással és záróénekkel fejeződött be. Sei speranza solo tu! Egyedül Te vagy a reménység! – énekelte az Úristennek Andrea Bocelli.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .