Az elődök elkötelezettségével – Átadták a pedagógusi munkát elismerő Kunszt József-díjat Kalocsán

Az iskolaalapító főpapot állította példaképül a ma pedagógusai elé Bábel Balázs érsek, amikor nevével fémjelzett díjat alapított az oktató-nevelő munka kiválóságainak elismerésére. A kitüntetést idén is a Kalocsa–kecskeméti főegyházmegye területén működő intézmények – egy szerzetesi, egy főegyházmegyei és egy Kalocsa város fenntartásában lévő iskola – három pedagógusa kapta. Az eszmei és anyagi elismeréssel járó Kunszt József-díjat tizenhatodszor adták át.

A városi múzeumnak is helyet adó Katona István Ház dísztermében nagy számban gyűltek össze a kollégáikat ünneplő tantestületek képviselői. Valóban ünnepelni jöttek, az izgatott készülődés jelezte, öröm számukra a munkájukat elismerő díjátadó.

A pedagógus a jövőnek dolgozik, éreznie kell a megbecsülést. A nevelés nehéz feladat, ma különösen küzdelmes utat találni a fiatalokhoz – mondta Bábel Balázs a díj jelentőségéről szólva. Az érsek szerint a keresztény kultúrában mindig fontos volt a hála kifejezése, erre tanított Jézus is. Ahol ezt elmulasztják, ott csorbát szenved a szeretet. Apró figyelmességek olajozzák az életünket –fogalmazott az érsek.

Idén Kalocsa város részéről Baranyiné Hellényi Viktória, a Bajai Szakképzési Centrum Kossuth Zsuzsanna Humán és Kereskedelmi Szakközépiskolája és Szakiskolája tanára, a szerzetesi fenntartású intézmények részéről Mikulás Domonkos, a kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda igazgatóhelyettese, a főegyházmegye részéről pedig Balogh Tibor, a keceli II. János Pál Katolikus Általános Iskola és Óvoda tázlári tagintézményének vezetője részesült elismerésben.

A díjátadón Kiss-Rigó László mondott köszöntőt. A Szeged–csanádi egyházmegye főpásztora arról beszélt, mi teszi kereszténnyé a pedagógust: A legjobb szándékú humanitárius cselekedet sem elég. Isten optikáján keresztül kell látnunk a valóságot, és ebből a nézőpontból kell cselekednünk – fogalmazott.

Hála és köszönet van a szívemben – adott hangot örömének a pályája kezdete óta a szakképzésben dolgozó Baranyiné Hellényi Viktória. Kalocsa város díjazottja szerint a szakképzés folyamatosan változó világában a szakmaszeretet és az igényes, lelkiismeretes munkavégzés átadásában kulcsszerepet játszik a motiváltság megteremtése. Az elkötelezett tanárnak a diákoktól kapott visszajelzések adnak lendületet – mondta a tanárnő, és példaként említette azt a legutóbbi versenyen átvett emléklapot, amelyen a következő szavak álltak:  Egy gondolat akkor válik értékké, ha van kitartás megvalósítani azt.

A húsz éve a kecskeméti piaristáknál tanító, matematika–német szakos Mikulás Domonkos egykor maga is ebben az intézményben érettségizett. A tanításban a teljes emberré nevelés eszközét látta, ez vonzotta a pedagóguspályára. Igazgatóhelyettesként főként az iskola fejlesztésével, az oktatási és nevelési feltételek megteremtésével foglalkozik. „Öröm számomra látni az Öveges Diáklaborban felszabadultan kísérletező diákokat, a tanárok kiteljesedését a munkában, és jó tudni, hogy nekem is megvan a magam szerepe ebben.  Értelmet ad a munkámnak az is, ha például azt látom, hogy egy-egy tréningprogramon megértés alakul ki roma és nem roma diákok között. Háromszáz éves iskolánk egyik hagyományának éppen a korszerűség, a fejlődés tekinthető. Izgalmas szüntelenül keresni a jövő útjait, azt, hogy mire indít minket ma az a hagyomány, amelyet Kalazanci Szent József hagyott ránk. Munkánk lényege, hogy közösségben végezzük. Azt hiszem, ettől piarista az iskolánk” – fogalmazott a díjazott.

Bábel Balázs beszédében a díj névadójára irányította a figyelmet: Kunszt József nevével szorosan összeforrt a város iskolarendszerének fejlesztése. Az érsek 1860-ban Kalocsára hívta a jezsuitákat, átadta nekik a piaristák vezette iskolát, és támogatásukkal a négyosztályos algimnáziumot néhány év alatt nyolcosztályos főgimnáziummá alakították. A tanárok között olyan európai hírű tudósok voltak, mint Karl Braun, Fényi Gyula vagy Tóth Mike. Növendékeik közül került ki például Prohászka Ottokár és Batthyány-Strattmann László is.  Ugyancsak Kunszt hívta Kalocsára a Miasszonyunkról nevezett iskolanővéreket, akik intézményeikkel – óvoda, elemi iskola, polgári iskola, óvónőképző, tanítónőképző és polgári iskolai tanítónőképző – nagyot lendítettek a leánynevelés ügyén. Intézetük a korabeli Magyarország nőnevelésének egyik legjelentősebb központjává vált.

A korábban mezővárosnak számító Kalocsa Kunszt alapításainak köszönhetően indult el azon az úton, amelynek eredményeként a század végére már iskolavárosnak mondták. A népoktatás, a tanítóképzők alapítása ekkoriban országos tendenciának mondható, és a nőnevelésben is sok helyütt értek el eredményeket, de Kalocsa más városoknál nagyobbat lépett e téren. Ezt már Lakatos Andortól, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár vezetőjétől tudtuk meg. Kunszt József jelentős összeggel támogatta a jezsuita gimnázium épületeinek felújítását és bővítését, az iskola alapítványának megerősítését. Ezzel megalapozta az intézmény hosszú távú működését. Ideális módon találkozott a tőke, a mozgósítható pénzügyi forrás és az anyagiakat megtermékenyítő szakértelem – világított rá a kalocsai jezsuita oktatás-nevelés sikertörténetének egyik összetevőjére a rend szerepét a levéltári anyagok alapján feltáró történész. A gimnáziumban Kunszt utódja, Haynald Lajos érsek támogatásával 1878-ban megkezdte működését a jezsuita csillagvizsgáló. A csillagdában Fényi Gyula SJ vezetésével napkutatásokra, a napkitörések megfigyelésére vállalkoztak a diákokból álló önképzőkörök. Így elsőként Kalocsán rögzítettek és összegeztek naptevékenységgel kapcsolatos adatokat, amelyeket ma sem nélkülözhet a csillagászat. A lelkes növendékeknek és tudós tanáraiknak köszönhetően a XIX. század végére az obszervatórium elindult a világhírnév felé.