Az angyal szava szerint Isten számára fontos Illés. Kíséri őt elhagyottságában, gondoskodik róla hétköznapjaiban. Ám ezt Illésnek is akarnia kell, el kell fogadnia! Ha nem történik meg Isten éltető erejének befogadása, akkor „túl hosszú lesz az út” és reménytelen, hiszen emberi erőforrásunk kevés ahhoz, hogy végigjárjuk. Illésnek – ahogyan nekünk is – azt kell megtapasztalnia, hogy saját ereje nem elég küldetésének beteljesítéséhez, de még az életben maradásához sem.
Egyházunkban ma rengeteg panasz hangzik el azzal kapcsolatban, hogy rossz felé halad a világ, s hogy kevesen vagyunk. Sajnáljuk magunkat és a fiatalokat.
Mintha elvesztek volna a korábbi idők megtartó keretei, mondjuk nemegyszer. Meglehet, így van. Mégis, az igazi gondot az jelenti, ha Istenhez fűződő kapcsolatunk sekélyes, ha hiányzik belőlünk a belső szabadság, az Atya felé forduló nagylelkűség, amely lehetővé teszi számunkra a kreatív megújulást egyéni és közösségi életünkben is. Túl hosszú lesz az út, ha csupán a magunk erejére és intézményeinkre támaszkodunk, s eközben megfeledkezünk arról a belső csendről, amelyet Istennel oszthatunk meg, hogy ő ajándékozza meg életünket azzal, amivel jónak látja.
Fontos lépés a lelki növekedés útján, amikor figyelmünket arra fordítjuk, ami éltet. Milyen nehéz annak, akinek a figyelmét a rossz köti le, aki nem tud túllépni azon, hogy folyton a bűnnel foglalkozzon! Gyümölcsözőbb a bennünk lévő jót erősíteni: a belső szabadságot, amely „egyszerűen” megnyitja vágyunkat arra, hogy az evangéliumot éljük. Arra, hogy Isten működhessen bennünk, és „örökké éljünk”, ahogyan Jézus saját küldetését megfogalmazta. Az „élet kenyere” az evangélium e szakaszában még Jézus szavát jelenti. A meghívást arra, hogy őt és üzenetét befogadjam az életembe. Hiszem-e ezt, vagy én is mindig csak a kéznél lévő kifogást keresem, ahogyan tették ezt oly sokan Jézus hallgatói közül? Akarom-e tőle az élet éltető forrását, vagy küzdök „erőből”, hogy magam teremtsem meg? Elfogadom-e tőle szabad ráhagyatkozással a „testét a világ életéért”, az életemért?
