A Római Birodalom Dunakeszin

Példaként számokat is sorol: az angliai hadrianusi fal látogatottsága évről évre emelkedik, Magyarországon a római limesre-ripára építkező többnapos turizmus nagyjából egymillió embert érintene. Nem véletlen a két példa: a Hirschberg-féle recept alapanyagai között a világörökségi helyszínnek jelölt római kori folyami határ, a ripa szerepel. Az UNESCO által támogatott projekt természetesen állami támogatást élvez, már csak azért is, mert a földben található régészeti javak tulajdonjoga a magyar államot illeti. A római határ, a limes a világ leghosszabb határvédelmi rendszerét jelentette, ami gyakorlatilag Angliától indult, és az európai kontinenst, Ázsiát, Afrikát szelte keresztül, és védelmezte a civilizált világot a barbár népek támadásától több évszázadon át. Magyarországon ez a védelmi vonal légiós táborokból, kiserődökből, ellenerődökből és őrtornyokból állt. Míg a táborokra két példát tudunk (Brigetiót, azaz Szőnyt és Aquincum–Óbudát), addig a többi típusú erődített épülettel szinte bárhol találkozhatunk a Duna vonala mentén. Dunakeszi kiserődje, amely Hirschberg Attila háza alatt található, kétszeresen is illik a felsorolásba: fallal, négy saroktoronnyal, központi épülettel megépített kiserőd, ugyanakkor az ellenséges népek lakta túlparton, a „Barbaricum” területén felépített ellenerőd.

Az erőd ókori története a római kori Magyarország, Pannónia történetének utolsó fénykorát idézi: I. Valentinianus építette meg a IV. század második felében. Valentinianusnak, a Nyugatrómai Birodalom urának legfontosabb célkitűzései között szerepelt az északi határ megerősítése. Ezért megannyi őrtornyot építtetett át, táborokat, erődöket helyeztetett új alapra, és erősebb, vastagabb fallal vetetett körül. Jó pár régi, nagy alaprajzú tábort felszámoltatott, és a belsejében kisméretű, de modern, korszerű védelmi rendszerekkel megerősített erődöt emeltetett – miként az a szlovákiai Oroszváron látható. Ekkor a Római Birodalom már kisebb méretű „szakképzett” határőrséggel számolhatott, akik között ráadásul egyre nagyobb számban harcoltak a barbár területről betelepült idegen, egykor ellenséges népek is.

Miután a rómaiak átadták a hunoknak Pannóniát az V. század elején, az erődítmények, táborok gazdátlanul maradtak, esetleg az újonnan érkező népek vették birtokukba: ekként lett az aquincumi katonai amfiteátrumból Kurszán vára. Kis túlzással élve Dunakeszi erődjének modern kori történelme Hirschberg Attila építkezésével veszi kezdetét. A vegyész végzettségű vállalkozó miután megtudta, hogy épülő házának pinceszintjén található meg az egykori ellenerőd fala, elhatározta, bemutatja azt. A házát átterveztette, kiállítóhelyet hozott létre, és megnyitotta a látogatók előtt. Hirschberg költséges hobbiként tekint a római erődöt népszerűsítő feladatára, ami most már nem korlátozódik háza alapterületére. Az egész országban előadásokat tart, hogy minél több embert meggyőzzön: a műemlék nem béklyó az ember életében, hanem lehetőség az egész közösség felemelkedésére. Kiút a válságból.