Megszűnt Nagyszombat vezető szerepe. Esztergom történeti egyházi menedékhelye, Oláh Miklós, az egyetemalapító Pázmány Péter, Szelepcsényi György, Batthyány József székvárosa, az egykori és mai politikai főváros, a koronázó Pozsony-Bratislava metropolitájának szuffragáneus egyházmegyéje lett. A nyitrai és a besztercebányai egyházmegyéből leválasztott területen új szlovák püspökséget hoztak létre, Zsolna székhellyel. Az új szlovák egyházmegye történelmi jelentőségű alapítását és püspökének beiktatását tízezer ember köszöntötte, külön tapssal Szent Cirillt és Szent Metódot, az egyházmegye védőszentjeit. Óegyházi szláv nyelvű kórusművek után a város polgármestere, a Vatikán szlovákiai apostoli nunciatúrájának képviselője, majd az egy héttel korábban beiktatott pozsonyi érsek metropolita köszöntője hangzott el, amit a két területátadó püspök, a nyitrai Viliam Judák és a besztercebányai Rudolf Baláz testvéri gondolatai követtek.
A zsolnai Szentháromság templom – immár székesegyház – előtt áll Szent Cirill és Metód szobra, néhány lépcsősorral lejjebb Andrej Hlinkáé, „a nemzet atyja” felirattal. A kettő közötti évezred feltárása és interpretálása nemcsak a modern európai nemzetté váló szlovákság, hanem szomszéd társnemzeteinek is keresztény erkölcsi elkötelezettségű korparancsa. A kutatási terepet itt nem árnyékolják jelenkori interetnikus visszásságok, hiszen Zsolna és környéke a szlovákság ősi és érintetlen homogén etnikai régióinak egyike. Nyolcszáz éve készült az első, Zsolnát Terra de Selinannak említő oklevél, és bizonyított, hogy első templomát Szent István királynak szentelték. A késő román kori istenháza a város legrégibb fennmaradt épülete. A mai Mária tér egy tűzvész után érkezett sziléziai német telepesek közreműködésével alakult ki, akik nem szívesen engedték oda az őslakosokat. Viszályukat Nagy Lajos király Privilegium po Slavis című, Zsolnán 1381. május 7-én kelt rendeletével szabályozta. Ez időtől 1524-ig vezették az úgynevezett Zsolnai könyvet, az egyre terjedő cseh nyelven, amibe szlovák elemek is kerültek. A városok és a földesurak gyakran hívtak cseh írnokokat. Amikor a Králicei Biblia nyelve az 1610. évi zsolnai zsinat rendelkezése szerint az evangélikus egyház hivatalos liturgiai nyelve lett, az egész maradék Királyi Magyarországon elterjedt, és a latinnal, a magyarral és a némettel együtt országosan, egyenértékűen használták. A fehérhegyi csata után menekülő cseh értelmiség ezt az egyházat erősítette. Nem csoda a Habsburg-ellenesség kialakulása, ami akkoriban csúcsosodott ki, amikor Daniel Krman szuperintendens révén a zsolnai nyomda II. Rákóczi Ferenc „cseh, vagyis szlovák” nyelvű sajtóközpontja lett. Az evangélikus főpap gyújtó hangú prédikációt mondott a város főterén 1707. március 8-án a fejedelmi tüzérezred zászlóinak felszentelésekor.
A város és környékének fejlődése a XIX. század végére felgyorsult. Megnyílt a Kassa-Oderberg (Bohumín) vasútvonal, majd csatlakozott a Vágvölgyihez, amely Pozsonnyal és Béccsel kapcsolta össze a környéket. Az iparosodó városban 1903-ban megrendezték a felső-magyarországi ipari kiállítást, de a szlovák nemzeti kultúrának 1918-ig nem volt helye. 1938-ban itt fogadták el a Zsolnai egyezményt és a Zsolnai manifesztumot, amit a prágai parlament november 22-én parafált. Ez volt Szlovákia első hivatalos autonómiája. A nemzeti identitás meghatározása és érvényesítése aligha lehetséges az egyház történeti szerepének vizsgálata nélkül, mert az bizonyítja elsősorban a szlovákság természetes államépítő ténykedését az egész Magyar Királyságban, például Esztergomban, Pest-Budán, Vácott, Békéscsabán, Petrőcön, Nagylakon és számtalan más helyen az országban. A keresztény értékrend nemzetfelfogásától is idegennek kell lennie a bezárkózásnak, a sértődésnek, a bizalmatlanságnak. A bosszúnak végképp. A magyar-szlovák sérelemrendszer jelentősen csökkenne, ha nem eleve gyanakvással vizsgálnánk egymást, mint azt az új püspöki székhely korábbi városvezetése tette. Bizonyára ez a részben országos érvényűvé lett szemléletmód is hozzájárult az egyházmegyék átrendezésével kapcsolatos aggodalmak megnyilvánulásaihoz.
Van okunk a reményre. Zsolna bölcs, türelmes egyházi nemzetszolgálata tekintheti Szent Istvánt a szláv apostolok műve folytatójának. A magyar- szlovák szellemi összefüggésrendszer erőszakosan elrejtett értékeinek kitartó és körültekintő közismereti szintre hozásának végtelenül sok tartaléka van, csak jó szándék kell hozzá. Sovánka Sándor híres pesti cigányprímás volt, sokáig játszott Zsolnán is, az egykori Rémi szállóban. Ott tanulta meg az akkoriban betiltott szlovák himnikus dalt, a Hej, Slovácit, és vitézül eljátszotta a budapesti EMKÉ-ben. Ez a jéghegy csúcsa. A mélyben megannyi felfedezésre váró, szeretetet sugárzó dokumentum áll rendelkezésre.
