A Magyarországi Apostoli Nunciatúra, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) által szervezett tanácskozás megnyitóbeszédében Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius hangsúlyozta: a katolikus egyház magyarországi embermentő tevékenységét sokkal inkább tekinthetjük az egyház közös erőfeszítésének a Szentszék instrukciója nyomán, mintsem személyes kezdeményezések összességének.
A Szentszék képviselője a budapesti apostoli nunciatúra, azaz Angelo Rotta nuncius és titkára, Gennaro Verolino vészkorszakbeli rendkívüli tevékenységéről beszélt, akik más diplomaták és önkéntesek segítségével százhúszezer magyar zsidó üldözött életét mentették meg. Amikor 1944-ben a népirtás ténye teljes valóságában napvilágra került, XII. Piusz üzenetet küldött Rotta nunciusnak: „Minden szükséges és megfelelő lépést meg kell tenni a zsidók megmentéséért”, és áldását adta a Budapesten és másutt akkor már folyamatban lévő kezdeményezésekre, amelyek az üldözöttek védelmét tűzték ki célul – hangsúlyozta Alberto Bottari de Castello.
A nunciatúra védett épületek kialakításával, a szerzetesek házainak bevonásával, menlevelek kibocsátásával állt a zsidómentés élére. Sok száz keresztlevelet adtak ki ekkoriban. Ezek az erőfeszítések azonban hasztalanná váltak, amikor megkezdődött a halálmenetek időszaka. Az osztrák határig erőltetett menetben hajszolt zsidókat ekkor a helyszínen segítette Verolino titkár, és a nunciatúra élelmiszert, gyógyszert, ruhákat és biankó menleveleket szállító gépkocsi konvoja követte őket.
A semleges államok képviselői közül a két szentszéki diplomata maradhatott a legtovább Magyarországon, de 1945. április 6-án nekik is el kellett hagyniuk hazánk területét – mondta előadásában a nuncius.
A mentőhálók létezésére hívta fel a figyelmet Erdő Péter bíboros is, amikor a Szociális Testvérek Társasága, azon belül is Boldog Salkaházi Sára embermentő tevékenységéről beszélt. Kiemelte a társaságot létrehozó Slachta Margit szerepét, aki a zsidók deportálásával szembeni fellépését olyannyira komolyan vette, hogy ez ügyben még XII. Piusz pápánál is járt magánkihallgatáson. A rend és az egész egyház szervezett tevékenysége keretében a Szociális Testvérek Társasága vezetése alatt álló házakat bocsátották a menekülők rendelkezésére – szögezte le a bíboros.
A néhány tucat konvertita (más vallásra, itt: katolikus hitre áttért személy – A szerk.) által alapított Magyar Szent Kereszt Egyesületnek, amelyet Slachta Margit és Apor Vilmos vezetett, nagy szerepe volt a zsidó származású katolikusok (ön)segítésében – tette hozzá a főpásztor. Angelo Rotta nuncius Angelo Giuseppe Roncalli törökországi apostoli nunciussal – a későbbi Szent XXIII. János pápával – működött együtt a holokauszt idején – mutatott rá Erdő Péter, hozzátéve: az, hogy a zsidómentés témájában időről időre felbukkannak a szentek, arra utal, hogy az isten- és emberszeretet parancsának betartása nemesíti meg leginkább az emberi személyt.
Szuromi Szabolcs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora a budapesti plébániák szerepére világított rá, melyek embermentő tevékenységét különösen a keresztlevelek kibocsátása fémjelezte. Egyedül a terézvárosi plébánián harmincezer zsidó kérte megkeresztelését a holokauszt idején, 1944-ben az ott megkereszteltek nyolcvanhat százaléka zsidó volt. Varga Lajos váci segédpüspök Péteri Józsefnek a zsidók mentésében vállalt szerepéről beszélt, külön kiemelve, hogy a néhai váci püspök mennyire fontosnak tartotta a papok apolitikus hozzáállását annak érdekében, hogy megakadályozza a szélsőséges ideológiák elterjedését egyházmegyéjében.
Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete azt mutatta be, hogy a magyarországi embermentés valójában 1939-ben vette kezdetét, a lengyel zsidók mentésével. Hangsúlyozta, hogy a magyar egyház erélyes fellépése döntő jelentőségű volt az első időkben, amikor az állam még lassabban reagált a történésekre.
Kálmán Peregrin OFM a ferences plébániák és rendházak intézményes menekítési tevékenységéről beszélt, amelyből kiemelkedett a budapesti Margit körúti plébánia és az azt vezető Kriszten Rafael szerepe. A Margit körúton gyakorlatilag megállás nélkül folyt az irodai munka, még más szerzetesek is oda fordultak a zsidók anyakönyvezési kérelmeivel. Jellemző, hogy a ferences atyák mindegyike kurzusokat tartott az áttérésről, nemegyszer mintegy háromszázötven fős csoportoknak.
Beke Margit a budapesti Budakeszi úton működő Boldog Katalin Leányotthon esettanulmányát ismertette. Az intézményt, amely a hadsereg ruhaellátásával foglalkozó üzemhez tartozott, az alapító Klinda Pál atya a nunciatúra oltalmába helyeztette, s ezzel az üldözöttek befogadóhelyévé tette. Az otthon sokáig valós védelmet jelentett a zsidók számára, de a végső nyilas betörés idején már hiába próbált menedéket nyújtani az üldözötteknek.
Fejérdy András, a Római Magyar Akadémia tudományos titkára arra mutatott rá, hogy a magyar püspökök alapvetően kétfajta felfogás szerint próbálták felvenni a harcot az ellenséges, elnyomó rezsimmel és annak embertelen ideológiájával szemben. Azok, akik elsősorban a lelkipásztori felelősséget hangsúlyozták, inkább az egyházi szervezet és a hívők megóvását helyezték előtérbe, így nyitottak voltak a tárgyalásra, a kompromisszumra; ezzel szemben azok a főpásztorok, akik az egyházra mint jelre tekintettek, inkább amellett foglaltak állást, hogy nyilatkozatok által ítéljék el az embertelen tetteket, és a hívők lelkiismeretére hassanak. A tanácskozáson a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia több tagja mellett részt vett André Goodfriend, a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője, valamint Ilan Mor izraeli nagykövet, illetve a diplomáciai testület több tagja is.
Magyar Kurír
Fotó: Lambert Attila
