A jómódú, eredetileg zsidó család evangélikus vallásra tért, így Félix és három nővére már evangélikus hitoktatásban részesült. Bibliaismerete nagy jelentőségűvé vált későbbi életművében. A család Félix hétéves korában Berlinbe költözött, így már ott kezdett zongorázni tanulni. Szülei általános művészeti, zenei és irodalmi műveltségét magas színvonalon biztosították. Tizenegy éves korában írta első kompozícióit. Nagyanyja 1823 karácsonyán megajándékozta Bach Máté-passiójának partitúrájával. E műről addig azt tartották, hogy előadhatatlan. Mendelssohn 1829. március 11-én Berlinben dirigálta először a teljes művet. Azóta ismeri valójában a világ. Tíz év múlva Franz Schubert („Nagy”) C-dúr szimfóniájának ősbemutatóját vezényelte, miután addig ezt is előadhatatlannak tartották. A zongoraművész és karmester Mendelssohn egyre elismertebb zeneszerzővé vált. 1833-ban bemutatta Olasz szimfóniáját, 1836-ban – Schumann szerint a közönség „igen élénk tetszése mellett” – Paulus (Szent Pál) oratóriumát, melyben széles körű biblikus ismereteit is felhasználta. (A mű előadása a Mendelssohn-jubileumon, Szent Pál évében különösen időszerű. Erre Hamburgban, június 25-én a Mária-dómban kerül sor.)
Tíz év múlva készült el Éliás című oratóriumával, majd a Krisztus-oratórium megalkotásához kezdett. Ebből csak két részlet készült el (Jézus születése és szenvedése), mert a zeneköltő 1845. november 4-én agyvérzés következtében elhunyt. Mendelssohnt Heinrich Heine nevezte „zenei csodának”, jóllehet gondolatvilágától távol marad.
