Zalai szárnyas oltár – ezer év emlékére

Az ősmagyar jurtasátrak között barangoló látogatók be-betérnek a történelmi emlékpark első épületébe, a Szent István-kápolnába is, amelyet a honfoglalás 1100 éves jubileuma alkalmából, 1996-ban emeltek. Színes, gazdag program várta a résztvevőket. A déli harangszót követően az esemény megnyitásaként megtörtént a millenniumi emlékmű alapkőletétele, és Jókai Anna írónő beszédét hallhatták a jelenlévők. Ezt követően lovasíjászok, majd magyar és nemzetiségi népi együttesek mutatták be tudásukat a közönségnek.

A millenniumi óda elhangzása után a zalai és csáktornyai huszárok bevonulása következett. A gyermekek mindeközben bábszínházban és történelmi játszóházban szórakozhattak. A millenniumi ünnepségen – melyen jelen volt Manninger Jenő, a Zala megyei közgyűlés elnöke is – délután Erdő Péter bíboros mutatott be szabadtéri szentmisét.

A mai napon Zala megye millenniumára is emlékezünk – mondotta a magyar prímás. – Éltek, dolgoztak itt emberek sok ezer év óta. Maga Zalavár, a hajdani Mosaburg a Zala folyó mocsaras vidékén már létező településként fordul elő, a karantánok megtéréséről szóló híres munkában, mely az Alpoktól keletre lévő területek VII-VIII. századi történetének legfontosabb tanúja. Már szerepel ez a település mint Pribina és Kocel fejedelmek székhelye. Az említett krónika három templomról szól Zalaváron: az erődített falon belül lévő Szűz Mária-templomról, melyet Liupram salzburgi érsek szentelt fel 850-ben, a Szent Hadrianus-templomról, melyet a városon belül ugyanez az érsek alapított, valamint egy Keresztelő Szent Jánosnak dedikált templomról, ugyancsak ebben a városban. Ezt az utóbbi templomot tekintik az egész vidék legrégebbi keresztelő templomának. Itt tehát olyan kereszténység központjánál és forrásánál állunk, mely régebbi a magyarok érkezésénél. Ugyanakkor a templomok elnevezésében egy másik üzenet is rejlik. Tudjuk ugyanis, hogy a XI. század elején, vagyis Szent István korában működött itt egy bencés kolostor, amely szintén Szent Hadrianus nevét viselte. Vagyis minden bizonnyal maradt valami a salzburgi érsek korábbi alapításából. A kereszténység nemcsak túlélte a magyarok megérkezését, de képes volt arra is, hogy embereket és korszakokat összekapcsoljon egymással. Szent István missziója itt már korábbi alapokra építhetett. De az országszervező szent király zsenialitása megvetette máig szóló erővel az egész ország közigazgatásának az alapjait is. Párhuzamosan szervezte a vármegyéket és a püspökségeket. Hitt abban, hogy az itt élő különféle népekből egyetlen közösség születhet, mégpedig a közös értékek alapján, a keresztény hit jegyében. Sok minden változott azóta, de közös értékekre ma is szükség van, és szükség van annak felismerésére, hogy összetartozunk, mindannyiunk testi-lelki jóléte összefügg a többiek sorsával is. Akkor ünnepeljük méltón ezt az ezredik évet, ha tiszteljük azt az igazságot és azt a szeretetet, amelyből ez a közös történetünk kiindult. Adja Isten, hogy ehhez az őszinte szeretethez és komolysághoz visszataláljunk!

A szentmisét követően a Zalai passió című vígeposz és koncertek teremtettek átmenetet a katolikus liturgia és az éjféli, ősi sámán tűzszertartás között, a szent és a pogány világ között, ahogyan ez ezer esztendővel ezelőtt is lehetett. A két világ keveredése Szent István korában is hasonló volt. E kettősség jelei mutatkoznak az eseményre készült szárnyas oltáron is, amely a szentmise részben liturgikus építményeként, részben díszleteként szolgált. A tölgy és juharfából készült triptichon Nemes László festőművész és Káli Lajos asztalosmester közös, nagyszerű alkotása. A Szentkozmadombján élő és alkotó művész azoknak az egyházi és világi személyiségeknek a harmonikus bemutatására törekedett, akik keresztény hitük, magyarságtudatuk szempontjából meghatározóak voltak a megye életében, s akik ma is példát mutatnak azoknak, akik e területen élnek. Ennek megfelelően a szárnyas oltár két főalakja Szent István királyt és a Boldogasszonyt ábrázolja, az előbbi a határozottságot és erőt, az utóbbi a szelídséget megtestesítve. Mellettük történelmi zalai hírességek láthatók, mint például Deák Ferenc, Zrínyi Miklós és Csány László. Az alkotáson megtalálható továbbá Szent István monogramja, Zala megye címere, Csáktornya és Kanizsa vára. A gazdag vegetációs motívumok, a növényzet az örökkévalóságra emlékeztetnek.

A kolozsvári származású Nemes László jó barátra és hozzáértő munkatársra talált Káli Lajos személyében, aki asztalosként és Szentkozmadombja polgármestereként tevékenykedik. Mindketten keresztény hitüket és magyarságukat tették a munkába. Káli Lajos már évek óta készít liturgikus berendezési tárgyakat templomok és kápolnák számára, amelyek közül kiemelkedő a most készült, reneszánsz stíluselemeket tartalmazó alkotás. A triptichon tükrözi mindazt, amihez ezer éve ezer szállal kötődik a zalai és a magyar ember.