Fölhívtam Tibort és elmondtam neki a feladatot, megkérdeztem, vállalna-e így szóban, telefonon keresztül elmondott téma alapján rajzolást. Erre ő nem lett ideges, hanem nyugodt hangon megkérdezte, miről kellene konkrétan rajzot készíteni. Elmeséltem neki, mi legyen rajta, mire kell kihegyezni a témát stb. Majd megkérdezte, hogy mikorra kell a rajz. Holnap reggelre – mondtam erre én. „Ha átküldöm faxon, jó lesz?” – kérdezte ő. Mire én azt mondtam: persze. Elköszöntünk, és másnap reggelre megérkezett a karikatúra. Annak rendje és módja szerint; az ő remek stílusában, pontosan úgy, ahogy megbeszéltük.
Ha kell, így is tud dolgozni egy profi karikaturista. Azon kevesek közé tartozik a mai újságrajzoló gárdában, aki ízléses, minden alpári humortól mentes műveket hoz létre. Finom irónia, filozofikus gondolkodás jellemzi műveit. A Ludas Matyi alapító tagjaként 1945-től készíti rajzait töretlenül, lankadatlan érdeklődéssel a világ iránt, ami kilencvenesztendősen ajándék az élettől. A hatvanas évek közepétől a Tükör című hetilapnál dolgozott rendszeresen, egy teljes oldalt kapott. Különösebb korlátozások nélkül rajzolhatott emellett más sajtóorgánumokban is, publikálhatta kevés szöveggel ellátott karikatúráit. A dialógusok nélküli, legfeljebb egy címmel ellátott rajzokat szereti leginkább.
A mostani kiállításon láthatók eredeti művek, filctollal, ceruzával, tussal, fehér javító festékkel – ha kellett – átragasztással is ellátott rajzok. A többi karikatúra eredeti utáni print, saját szignójával ellátva.
Sok évtizedes pályafutásának különböző korszakaiból állított ki rajzokat, de a régebben készültek is olyanok – témájukat tekintve –, hogy akár ma is készülhettek volna. Ilyen például a Hajótörött című rajza; sokan vagyunk a nyüzsgő világban, mégis oly sokszor érezzük egyedül magunkat. Az Értekezlet című rajza jól kifejezi a mindannyiszor köztünk lévő szakadékot, meg nem értést. A Panaszkönyv igazán finom humorral utal az ember kicsinységére és kiszolgáltatottságára, ha nem keres fogódzó pontokat a teremtett világon kívül is. Azért, mert mi valamit nem látunk, vagy nem tudunk, még létezhet… Az Újságíró 1952 című rajz egyszerű eszközökkel mutatja be a szólás- és sajtószabadság teljes hiányát egy diktatórikus korban. Az Itt és most arra utal, hogy a múlt, a jelen és a lehetséges jövő között vergődünk, gyakran szorongunk a mindennapi élet útvesztőiben.
Nagyon egyszerű és könnyed szellemesség jellemzi ezeket a rajzokat. Írhatnám, hogy habkönnyű, igazi nyári kikapcsolódást ígér ez a kiállítás; ehhez képest Kaján Tibor rajzai az életünket meghatározó, sorsdöntő kérdésekről is szólnak. Ebből is látszik: a humor, a könnyű műfaj sem egysíkú. Lehet valami hétköznapian mulatságos és lehet elgondolkodtató, messzebbre vezető, filozofikus humor is.
A kiállítás kuriózuma, hogy Kaján Tibor 1953-tól napjainkig készült vázlataiból saját válogatásában összeállított fakszimile vázlatkönyve is megkapható, számozott példányban.
(A kiállítás megtekinthető az Alkotmány utcában, a kArton Galériában augusztus 23-ig.)
