Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Tavaly májusban néhány nap alatt több hónapnyi eső zúdult a térségre, Szerbia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina területén egyaránt óriási árvizek vonultak le. Szerbiában több folyó is kilépett a medréből, rengeteg épület omlott össze, több ingatlanban a tetőig ért a víz. Harminckilenc települést és mintegy egymillió embert érintett közvetlenül a pusztító áradás.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában is ott voltak a segítséget nyújtók között, a legtöbb munkát azonban a Belgrádtól harminc kilométerre délnyugatra fekvő Obrenovacban végezték.
Obrenovacnál kifejezetten nehéz helyzet alakult ki, a házak hetekig víz alatt álltak, az elöntött területeken szinte minden ingóság odalett. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a kertvárosi övezetben, Dudovi városrészben fejtette ki tevékenységét.
A szervezet az árvízkárosultak támogatását mindig összefogással, több szervezettel egyeztetve és együttműködve végzi. A program előkészületeiben sokat segítettek a Magyarországon élő szerb kisebbség tagjai, akik elkísérték a máltai szervezet munkatársait az előkészítő utazásokra, és lefordították a munkához szükséges dokumentumokat. Miután a víz levonulására heteket kellett várni, a szeretetszolgálat munkatársai csak 2014. június 11-én tudták bejárni az elöntött utcákat. Adányi László, a segélyszervezet vészhelyzetkezelési és nemzetközi kapcsolatokért felelős munkacsoportjának vezetője csaknem egy hónappal a katasztrófa után így számolt be a helyzetről: „A városban folyik a takarítás és a fertőtlenítés, a lakosság még nem térhetett haza. Sokan szükségszállásokon, ismerősöknél, rokonoknál várják, hogy normalizálódjon a helyzet. Egyelőre nincs ivóvíz, az áramszolgáltatás sem állt teljesen helyre. Nagybecskereken működő testvérszervezetünk munkatársaival jártuk be a várost és környékét, előkészítettük a szárítógépek leszállítását. Sajnos még mindig várnunk kell a program beindításával.”
A víz júniusra húzódott teljesen vissza, ezért a munkát csak júliusban kezdhették meg a falszárítókkal. Az átázott épületek mielőbbi és egyenletes kiszárításához speciális gépekre volt szükség, ezek egy részét Csehországból szállították a helyszínre. Obrenovacon július elejétől augusztus végéig 43 falszárító berendezést üzemeltetett a szeretetszolgálat. A gépek 25 ezer üzemórát dolgoztak, a lakások párás levegőjéből nyerték ki a vizet. A zárt térben történő folyamatos üzemeltetés eredményeképpen a falakban folyamatosan csökkent a nedvesség. Egy gép folyamatos üzemben napi 75 liter víz eltávolítására képes. A program során 80 házat – 362 károsult ember otthonát – sikerült kiszárítani. Az érintettek között volt, aki 200 literes hordókba hordta a gépek által összegyűjtött vizet. A 12 órás műszakok során 50 nap alatt mintegy 161 ezer liter vizet nyertek ki a 80 lakás falaiból. Ezzel a mennyiséggel 40 tűzoltóautó tartályát lehetne megtölteni. „A gép úgy működik, hogy felmelegíti a helyiségben a levegőt, amit az egyik oldalon beszív, a másikon pedig kifúj. A pára egy, a készülékbe beépített kondenzátorban csapódik le. A lakosoknak csak annyi dolguk volt, hogy időről időre ki kellett üríteniük a gépből az összegyűlt vizet. A készülékek 24 órán keresztül üzemeltek – magyarázta Sáhóné Lajkó Zsuzsanna, a máltai szeretetszolgálat munkatársa.
A szervezet segélykoordinációs kirendeltséget létesített Obrenovacban. Az iroda júliusban és augusztusban 50 napon keresztül működött egy bérelt lakásban. A kirendeltségen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat huszonhárom önkéntese és egy munkatársa dolgozott heti, kétheti váltásban. A tolmácsolásról részben a Caritas Zrenjanin, részben a Magyarországon élő szerb közösség önkéntesei gondoskodtak.
Tavaly decemberben több mint 100 családnak adományoztak új háztartási készülékeket, kályhákat, tűzhelyeket, hűtőket és mosógépeket, mintegy 21 ezer euró értékben. Egyes házakat már teljesen felújítottak, a többi félkész állapotban van. Adányi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkacsoport-vezetője így számolt be erről: „Azt látjuk, hogy a bebútorozással még le vannak maradva. Ahhoz, hogy normálisan lehessen élni, először be kell fejezni a tatarozást, és utána lehet bevinni a bútorokat, hiszen addig nincs is hová tenni azokat.” Az utolsó jelentős segélyakció idén július utolsó napjaiban indult, és Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának támogatásával valósult meg. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a tavaly május óta tartó humanitárius segélyakció zárásaként július utolsó napjaiban több mint száz családnak vitt új bútort Obrenovacba. „Ez egyúttal pszichoszociális segítségnyújtás is volt, hiszen megismerkedtünk a családokkal, megismertük a gondjaikat, így valóban személyre szabottan tudtunk nekik segíteni” – mutatott rá Adányi László.
A magyar önkéntesek közül Horváth Rudolfot kérdeztük az általa tapasztaltakról. A pomázi önkéntes tűzoltó is csatlakozott a máltai szeretetszolgálat csapatához, és többször ment ki segíteni Obrenovac településre. Mintegy két hónapot töltött Szerbiában, részt vett az újjáépítésben. Első alkalommal a tűzoltóság kötelékében utazott ki, akkor állatokat evakuáltak, majd önkéntesnek jelentkezett a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál. Lajkó Zsuzsával együtt a legsúlyosabb helyzetben lévő Obrenovacra mentek. Horváth Rudolf a délvidéki Szabadkán született, 1992-ben költözött át Magyarországra, tökéletesen beszél szerbül. Elmondása szerint az árvízkárosultaknak a tárgyi segítségen, az ingóságok pótlásán kívül a legnagyobb támogatást a lelki segítségnyújtás jelentette. Hihetetlenül sokat számított, hogy ott voltak az önkéntesek, és áldozatos munkájuk mellett szeretetet, törődést és hitet adtak a katasztrófa áldozatainak, hiszen hit nélkül nehéz bármilyen építkezés. Rudolf több üzenetet és SMS-t is kapott a helyi lakosoktól, akiknek segítettek. Valaki azt írta: „Visszahoztátok a mosolyt a gyermekeink arcára.” A bajban nem számított, ki milyen nemzetiségű és milyen vallású – emberek segítettek embereken, és Horváth Rudolf számára ez mindennél többet jelentett.
