Fotó: Lambert Attila
Kecskemét megyeszékhelyként gazdag kulturális programokban, közösségi alkalmakban, és a főplébánia is országosan a legnagyobbak közé számít. Mintegy negyvenezer ember és sok intézmény – idősek otthona, kórház, katolikus iskola – tartozik a területéhez. Igazi kihívást jelent versenyképessé tenni a vallási életet ebben a gazdag kínálatban. A plébánost segíti ebben az emberek nyitottsága, a felekezetek közötti baráti légkör, a város vezetésével kialakított együttműködő, kölcsönösen támogató viszony, és természetesen a plébánia életében tevékeny szerepet vállaló hívek, akik örömmel vesznek részt a közösségi életben, akikre mindig lehet számítani. Ugyanakkor a hitélet erősödését nehezítő körülmények is akadnak szép számmal. Ilyen az itt élők nagyvárosias mentalitása, az „inkább magamban vagyok, nem vágyom közösségre”, illetve a „több közösséghez is tartozom, de csak felszínesen” hozzáállás. Ezért a belvárosi plébánia számára kiemelt jelentőségűvé vált a városmisszió.
Az első ilyen alkalmat 2009-ben rendezték meg Bábel Balázs érsek javaslatára, aki püspökké szentelésének tizedik évfordulóján központi ünnepség helyett városmisszió szervezésére buzdított. Jeney Gábor 2010-ben, Kecskemétre kerülve, a hívek kérésére folytatta a kezdeményezést. A templom búcsújához, Urunk mennybemenetele ünnepéhez kapcsolva szervezték meg a másodikat, s azóta kétévente rendszeresen megtartják. A városmisszió nemcsak megnyitja a templom kapuit, hanem a programokat kiviszi a forgalmas csomópontokra, és a plébániák, egyházi intézmények önkéntesei megszólítják a járókelőket – mesél a szívének annyira kedves programról Jeney Gábor. „A fiatalok például missziós szentségimádást szerveznek. Egy-egy mécsessel kimennek a Fő térre, maguk köré gyűjtik az embereket, és behívják őket a templomba. Közülük sokan még soha nem voltak templomban.” Gábor atya, aki a Máltai Szeretetszolgálat dél-alföldi régiójának vezetője, bekapcsolódik a szervezet missziós kávéház programjába, ahol mindazokat, akik aznap tettek már valami jót, vendégül látják egy kávéra és egy kis beszélgetésre.
„Nagyon közel áll a szívemhez a misszió, az evangelizáció” – mondja Gábor atya. Lelkisége kialakulásában meghatározó szerepet játszott a karizmatikus megújulás mozgalom. Papi szolgálatában is a megújulás lehetőségeit keresi, mind a maga, mind a hívei számára. Ennek célja az Istentől kapott karizmák hasznosítása a hétközna-
pokban, hogy ezzel a közösség javára, szolgálatára legyünk. „Nagy öröm számomra, amikor látom, hogy a bátortalanul, bizonytalanul érkező emberek átalakulnak és szolgálatot vállalnak. Ez nagyon jó nekik, és a többieknek is A másokat segítő tevékenységben értelmet nyer az életük, és felfedezik a szolgálat örömét. A közösségnek is megerősítést jelent ez, megmutatja, hogy mindenkiben ott van a kincs elrejtve, csak ki kell bontakoztatni.”
A hivatás kincse Gábor atyában is éveken át a rejtekben várakozott. Már felső tagozatos gyerekként felmerült benne az oltár körüli szolgálat gondolata, de élete más irányt vett. Történelem–földrajz szakos tanári diplomát szerzett, és anyai ösztönzésre a teológiát is elvégezte a Pázmányon. „Végzősként már határozottan éreztem a hívást. Teljesen abszurdnak tűnt számomra, mert szerettem azzal foglalkozni, amit tanultam. Jó volt tanítani, főként Kiskunmajsán, a Szent Gellértben, ebben az alulról szerveződő katolikus iskolában. A hívás azonban folyton erősödött bennem. Eleinte próbáltam elhessegetni magamtól a gondolatot, mondván, én már annyi mindenben részt veszek, legyen elég ennyi. Isten azonban jelezte, hogy többet szeretne.” Megérlelt, átgondolt döntést hozott, így felkészülten kezdte meg Veszprémben a szemináriumot. Örömmel fogadta az intézmény közösségi programjait, a szentmiséket, az elmélkedéseket. „Időt kaptunk, hogy fejlődjünk. Ez volt a legfontosabb. Végre nem kellett száz dologra figyelni ahhoz, hogy sikerüljön töltekezni” – emlékszik vissza a szemináriumban eltöltött évekre. A hatodévet már a lajosmizsei plébánián szolgálva végezte. „Nagyon jó volt, hogy így beletanulhattam a papi munka gyakorlatába. 2003-ban szenteltek fel, két évig Lajosmizsén voltam, majd onnan Kalocsára kerültem öt évre. Először két évre káplánnak a székesegyházba, majd az iskolanővérek templomába templomigazgatónak. Ez utóbbi szolgálattal együtt visszakaptam a tanítást is, kamatostul. Óvodájukban és tizenkét évfolyamos iskolájukban iskolalelkész voltam, sok hittanórával.” Jeney Gábor hetedik éve plébános Kecskeméten. Papi életét a mindennapi imádság, a Szentírás olvasása, az elmélkedés és a szentségimádás tartja egyensúlyban. Sok erőt ad számára a papi közösség. Összegezve csak ennyit mond: „Rengeteg örömet kapok.”
