A megemlékezés ünnepi szentmisével kezdődött, amelyet Kiss-Rigó László szeged- csanádi megyés püspök mutatott be. Homíliájában a következő szavakkal méltatta egykori tanárát: „Mindig személyes volt, értette az egyetemi tanár és értette a kis hittanos.
Az a szerénység, az az igényes egyszerűség, az a sallangmentesség, ami őt jellemezte, mindannyiunk számára ma is példa.”
Az emléktábla előtt Zlinszky János alkotmányjogász beszélt Gál Ferencről, akihez több évtizedes ismeretség fűzte: „Emlékszem, milyen érdeklődéssel és figyelemmel hallgattuk konferenciabeszédeit az egyetemi templomban, és milyen öröm volt, amikor egy-egy újabb könyve megjelent, mert kevés volt akkoriban az igaz, világos és egyértelmű szó.”
Kránitz Mihály a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara nevében hajtott fejet Gál Ferenc emléke előtt, és idézte fel munkásságát: „Gál professzor úr szellemi, lelki munkásságával, összeszedett és alázatos életével, a hit tanításában és továbbadásában elkötelezett magatartásával világítótorony volt több mint öt évtizeden át a magyar teológiai gondolkodásban.”
