Szellő – simítva vetéseket
milyen szelíden lengedez,
és arcát sosem látni meg,
ezért a szépsége ez:
röppen, fuvall, hoz emelkedést,
mindenhová teljesedést,
vetésben ujjongó kedv és
mosoly, amit terem.
Igazsága áll a névjegyen,
segítő szabadság és győzelem.
Tóth Sándor fordítása
Janko Silan szlovák pap költő 1914-ben született, 1984-ben halt meg. A XX. századi szlovák spirituális líra legjelentősebb képviselője. Szegény családból származott, gimnáziumba Nyitrán járt. 1941-ben szentelték pappá. Káplán volt a festői környezetű Zdiarban is. Első kötete 1936-ban jelent meg. Édesanyját siratja, igen gyönge a látása, nélkülözik, de kulturáltsága, lélek-készsége felülemeli a nehézségeken. A dal verseinek természetes hangja, a természet számára Isten dicsőítése, sajátságos léthelyzet. Mint pap és dalnok érzékeny az ember világára, a háború idején átéli a gonoszság miatt szenvedők sorsát. Hivatását költőként is abban látja, hogy felebarátait Istenhez vezesse. 1948-tól a kommunista diktatúra kezdetétől nem publikált egészen 1960-ig, amikor saját kiadásában sikerült megjelentetnie Káprázat címmel kötetét. Aztán húsz évig hallgatott. 1984-ben, Rómában adták ki Én víz vagyok című könyvét, majd 1995-től folyamatosan jelennek meg összes művei. Olvashatók azok a versei is, amelyek a totalizmus idején az egyház, a papság üldözéséről szólnak. Imáinak, meditációinak könyve Az elhagyott ház.
