Fenntartani akarván, nem kevés hősiességgel és makacssággal, a szórakoztatás mellett a lelkek és az emberi gondolkodás nemesítésének misszióját is. Ilyen kulturális menedékvár a Magyar Katolikus Rádió, amely – többek között – 2011 augusztusa óta otthont ad a joggal közkedvelt Zeneközelben sorozat adásainak. E műsoroknak 1977-től évtizedeken keresztül a Petőfi Rádió volt a gazdája. A sorozat egyik éltetője pedig – teljes kollegiális harmóniában műsorvezetőtársával, Csiba Lajossal – mindmáig a kiváló Juhász Előd.
Juhász Előd, aki tagadhatatlanul jelenség és egyszemélyes intézmény. Emlékezzünk, ő minden időben, minden történelmi helyzetben olyan színes, változatos zenei műsorokat készített (jusson eszünkbe az ugyancsak az ő nevéhez köthető Zenebutik), amelyek nem csupán a vájt fülű, a zeneileg kiművelt közönséghez, a boldog kevesekhez szóltak – hanem mindenkihez. Hol elmélyült, hol szórakoztató dialógusokkal lépett elénk, egyszer oratóriumokról, máskor a nyolcvanas évek elejének Moncsicsi-slágeréről, tudva, hogy bármilyen muzsikáról essék is szó, azzal végső soron zeneközelbe tereli hallgatóságát. Így tesz műsorainak könyvváltozatában is, az első három kötet esetében a Nap Kiadónak, jelenleg pedig a Scolar Kiadónak köszönhetően. És, természetesen, a Magyar Katolikus Rádiónak, amely az igényes-elegáns kötet kiadását anyagilag támogatta. Minden megszólalót nem tudunk felsorolni, néhányat azonban feltétlenül. A válogatás „nyitányában” Pál Ferenc atya (sokak nagyon szeretett pálferije) és Balázs János zongoraművész szólal meg, hogy azután átadja a szót Eötvös Péter zeneszerzőnek, aki éppúgy vall a világhírű Karlheinz Stockhausennel való barátságáról, mint arról a Halleluja (Notker Balbulus) oratóriumról, amelynek első szövegét Esterházy Péter már 2010-ben megírta, s amelynek salzburgi premierjén már nem lehetett jelen.
De az aktív muzsikusok, zeneszerzők, énekesek, karmesterek mellett időről időre elénk lépnek a „csak” zenekedvelő beszélgetőtársak is, például Erdő Péter bíboros, akinek Verdi muzsikája éppúgy kedves, mint Ramirez Kreol miséje, vagy éppen a népzene. De ugyancsak felbukkan a Zeneközelben lapjain Hacki Tamás füttyművész, aki ma európai hírű fül-orr-gége-nyaksebész professzor, s akinek egyik legnevesebb betege Kocsis Zoltán volt. De elénk lép az az énekesnő, Rost Andrea is, aki történetesen akkor aratta első nemzetközi sikerét, 1989-ben, Helsinkiben, a Finlandia palotában, amikor Juhász Előd éppen a finn fővárosban forgatott egy Zenehíd-epizódot, a Zenebutik északi rokonainknál játszódó adását…
Természetesen nem hiányozhat erről a színes palettáról, ebből a nemzetközi válogatásból egy zenetudós sem, Sárosi Bálint népzenekutató, továbbá egy olyan énekesnő, Sass Sylvia, aki maga a megtestesült wagneri Gesamtkunstwerk, hiszen nagy ívű operai karrierje mellett neves festőművész és számos könyv szerzője.
A tallózás végére kívánkozik egy közismert és nagyon bölcs latin mondás: Verba volant, scripta manent. Azaz: A szó elszáll, az írás megmarad. Juhász Előd éppen erre vállalkozott négy eddigi Zeneközelben-válogatása lapjain. Sokak örömére és okulására egy kicsit megállította az időt, maradandóvá tette a mulandót. Úgy, ahogyan a „régimódi” médiások, kordivattól függetlenül, mindig is tették, s mindmáig rendületlenül teszik, függetlenítve magukat minden kósza és szeszélyes korszellemtől. Isten tartsa meg a jó szokásukat. Köszönet illeti a Magyar Katolikus Rádiót és a Scolar Kiadót, hogy szövetkeztek vele ebben a nemes vállalásában.
(Juhász Előd: Zeneközelben. Beszélgetések egy rádióműsor jeles vendégeivel, Budapest, Scolar Kiadó, 2017)
