Vedd ölbe, ringasd, énekelj!

 

Rendszerint kacagással végződnek az ölbeli játékok?

– A hangok egymásutánisága szünetekkel tagolva – azaz a zene – érzelmeket, indulatokat vált ki az emberből. S hogy mit hívunk mi zenének? A beszéd vagy a mondóka is az. Az ölbeli játékok rövid idő alatt hívnak elő élményeket, érzelmeket. Többnyire valóban kacagással végződnek, s közel hozzák egymáshoz a gyereket és a felnőttet. Az intenzív, jól meghatározott játék kis remekmű, miniatűr dráma, amelyet ketten hoznak létre. Minden felnőtt képes arra, hogy a legcsodálatosabb fejlesztője legyen gyermekének.

Tisztában vannak a mai szülők ezzel a képességükkel?

– Az anyáknak el kellene hinniük, hogy nincs annál nagyobb lehetőség, mint amit ők adhatnak a gyermeküknek, egyszerűen azzal, hogy velük vannak. Egy kisgyerek számára semmi sem fontosabb és szebb az édesanyja hangjánál, tekinteténél, érintésénél. Én a Ringató-foglalkozásokon csak mintát igyekszem mutatni a szülőknek.

Lüktető ritmusú höcögtető, angol kánon, moldvai népdal jól megférnek egymás mellett egy-egy alkalmon…

– Ha azt mondom: „Eketepekete cukota pék, Ábel-bábel dominé/ Csisszi-á, csisszi-bé, csisszi-csosszi kompodé” – ennek így önmagában nincs semmi értelme. De nem is az értelmet kell keresni benne, hanem a lüktetést, a ringatást, a hömpölygést. Hogy egy ilyen apró mondókának hányféle színe van – azaz hányféleképpen lehet elmondani –, ezt kell megmutatnunk a jelen lévő édesanyáknak, és ez már az érzelmi nevelés része. Fontos, hogy az ölbeli játéknak művészi értéke legyen. A kisgyermekkori (zenei) nevelésben rendkívül lényeges, hogy tiszta forrásból származzanak az ingerek, testi, lelki és szellemi értelemben egyaránt. A magyar néphagyományban mindennek kimeríthetetlen tárházát találni, ezért elsősorban ebből, illetve a környező és rokon népek dalaiból, játékaiból választunk. Ez a kodályi koncepció alapja. Az ölbeli játékok nagyobb része tehát magyar népdalokra épül, ezekkel ugyanis sosem nyúlhatunk mellé. Ha nincs más ötletünk, énekelhetjük altatónak akár a Kis kece lányomat is.


 

Hogyan hat, miként nevel érzelmileg az ölbeli játék?

– A lényeg, hogy merni kell szeretni. Legalább száz éve olyan világot élünk, amelyben jobbnak látszik eltitkolni az érzelmeinket. Azt tapasztalom, hogy a családon belül sokszor igen kevés a valódi személyes kapcsolat, és a családtagok nagyon nehezen fejezik ki az érzelmeiket. Több éve vezetek már foglalkozásokat, és nemritkán vagyok tanúja, hogy az első alkalommal az édesanyák elsírják magukat. Nem feltétlenül azért, mert egy-egy megható dallal találkoznak, hanem mert valami megnyitja a lelküket, akár a gyermekük felé is. Anyává válni érzelmileg nagyon nagy változást jelent egy nő életében, de már a várandósság is rendkívül érzelem gazdag időszak. Az anyaság – bár ezt sokszor elhallgatják – rengeteg teherrel, lemondással, éjszakázással jár, nagy alázat szükséges hozzá. A Ringató foglalkozásokon az édesanyára ugyanaz a dallam, ritmus, lüktetés hat, mint a gyermekére, ugyanabban az érzelmi közegben lehet, mint a kicsi, s mindezt az élményt egy közösségben élheti át.

Milyen szerep jut a foglalkozásokon a kíváncsi, totyogó, izgő-mozgó vagy éppen éhes, fáradt gyerekeknek?

– Az apróságok jelenléte minden esetben katalizátorként hat a felnőttekre. A gyerekek még nagyon nyitottak, olyan közvetlenül fejezik ki, hogyan hat rájuk a zene! Látni lehet az arcukon, hogyan csodálkoznak rá a tempó, a hangerő vagy a hangmagasság változásaira. Lényegében három alapvető zenei ellentéttel játszunk: hangos–halk, lassú–gyors és mély–magas. Ezekhez különböző hangulatokat fűzünk, s így állítjuk össze egy-egy foglalkozás tartalmát. Minden alkalom spontán módon alakul, hiszen sosem tudjuk előre, kik lesznek a résztvevők.

Ezek szerint ebben az életkorban még könnyű és szórakoztató a gyerekek számára a zenei nevelés…

– Így van. Az éneklés az egész embert alakítja, és a lélek legrejtettebb zugaiba is elér. Formálja és fejleszti a teljes személyiséget, hatása pedig közvetetten az élet számos területén érvényesül. Mindegy, hogy a gyerekből később zöldséges, mérnök vagy óvó néni lesz-e. Csak az a fontos, hogy élénk legyen a képzelete, működjön a kreativitása, legyen boldog, kiegyensúlyozott és nyitott a többiekre. Éneklés közben az ember megtanul figyelni a másikra, egyszerre venni a levegőt a társaival, tartani a tempót…

Van olyan pillanat, amit úgy őriz magában, hogy „na, ezért érdemes ezt csinálni”?

– Majdnem minden pillanat ilyen. De az első adventre különösen jól emlékszem. 2007-ben kezdtem a Ringatót, és szinte minden alkalommal meghatódtam, mert érzelmileg akkor még magam sem voltam megedződve. Korábban sosem énekeltem együtt idegen emberekkel. S miközben a foglalkozásokat vezettem, láthattam a szülők arcán is az élményt. Ahogyan ott ülnek az édesanyák, ölükben a gyermekükkel, az ember egyszer csak rádöbben, hogy minden baba a Kisjézus arcát tükrözi.

Fotó: Kissimon István