A máriaremetei kegytemplom kertjében immár tizennegyedik alkalommal, május 12-én rendezték meg a „karizmák ünnepét”. Közel ötven sátorban várták a plébániák, szerzetesközösségek, katolikus iskolák és lelkiségi mozgalmak az egyházmegye családjait, híveit, hogy megismertessék őket egész évi tevékenységükkel, és játékot, lelki élményt nyújtsanak az egy napig vidáman, kulturáltan, imádságos lélekkel töltekezni kívánóknak.
A szabadtéri színpadokon iskolai csoportok műsoros programját tekinthették meg a résztvevők, a paravános tárlaton a plébániai missziók munkáját, tevékenységét jelenítették meg. A hagyományoknak megfelelően a templom kertjében a gyermekek kézműves foglalkozásokon, ügyességi vetélkedőkön, kvízjátékokon vehettek részt, a felnőtt korosztályt pedig tanúságtételek, imádságok, beszélgetések és zenei események várták. Az érkezők, ha a templomkerthez közeledve a majálisok „elengedhetetlen kellékén”, a vásári árusokon áthaladtak – háborítatlan békébe jutottak, ahol egymás elfogadása, megbecsülése, közös hitünk tudata fogadta az érkezőt. Idős és fiatal töltekezhetett jókedvvel, no meg lelki táplálékkal. A szerzetesek életét bemutató sátor mögött gyerekek játszhattak együtt apácákkal, az alkoholbetegeket segítők mögött lelkiségi mozgalmak sátrait találhatták.
A városmisszió és a Biblia volt többfelé a kiindulási pont, és az irányt mutató mérce. Láthattunk a városmisszión előadott zenés színdarabot, s hallhattuk, hogy miért lett valakinek a Biblia évének felhívása nyomán napi olvasmánya a Szentírás. A templom kertjében beszélgető, játszó családok közt találkoztam Blanckenstein Miklóssal, az egyházmegye pasztorális helynökével akivel arról beszélgettünk, hogy zömében azok a plébániák jelenítik itt meg hétköznapjaikat, amelyek egész esztendőben élénk tevékenységet folytatnak. A máriaremetei majális, a karizmák ünnepe a plébániák, lelkiségi mozgalmak, szerzetesrendek számára bemutatkozási lehetőség és egymás munkájából való erőmerítés, ami idén a misszió jegyében telik. Nem a külső misszióra gondoltunk – mondta Blanckenstein Miklós -, hiszen nem vallásos ember kevés téved ide. A misszió sokszor nem „dobolásból” áll, hanem abból, hogy vállaljuk hitünket, amely életünk részévé válik. Erdő Péter bíboros, az egyházmegye főpásztora februárban mérlegkészítésre hívta a városmisszió szervezőit. Ekkor fogalmazódott meg, hogy a pasztorális tanácson belül jó volna, ha valaki a missziók ügyével foglalkozna, s megbízta ezzel Marik Józsefet. Mivel a karizmák ünnepe ebben az esztendőben a városmisszió egyfajta folytatásaként az ott megkezdett munkát, tevékenységet mutatta be – természetesen Marik József is a résztvevők közt volt. Kérdésemre, hogy mi lesz a feladata, a missziós referatúra vezetőjeként elmondta, hogy az egyházmegyében zajló missziós tevékenységet kell koordinálnia, a vezetés és a közösségek között, illetve bizonyos missziós tevékenységeket szerveznie. „Segítenem kell a missziós lendületet” – mondta.
Várnai Péter, aki a felelős szervezője a karizmák ünnepének, rövid beszélgetésünk során mosolyogva mondta: a városmisszió mottója volt, hogy „reményt és jövőt adok nektek”. Most, pünkösdhétfőn felmérhetjük, mit adott nekünk a városmisszió. Ma van az a jövő, amelyet tegnap annyira vártunk. A találkozó délután a misszióról való beszélgetéssel, majd szentségimádással folytatódott, és misével zárult, melyet Erdő Péter bíboros mondott. Homíliájában többek közt a püspökök ad limina látogatásáról is beszélt. Mint mondta: „A pápánál tett látogatásunk örömet és megerősödést jelentett számunkra. Bátorítást kaptunk arra, hogy tovább dolgozzunk az élet és a családok védelméért és támogatásáért, a rászorulók segítéséért, hogy tovább folytassuk a párbeszédet a hatóságokkal és a társadalommal.” A főpásztor szólt Boldog Salkaházi Sára liturgikus ünnepéről is, melyet pünkösd miatt egy nappal később ünnepel az egyházmegye. Mint mondta: „Egyházmegyénkben Sára testvér boldoggá avatása óta először, új templom épül. Az újpalotai lakótelepet eredetileg templom nélküli városrésznek szánták. De hosszú évek tapasztalata mutatja, hogy sok hívő és még több kereső ember él városunknak ebben a részében is. A templom jelenléte, az egyházi közösség jelenléte is hozzájárul ahhoz, hogy a lakótelepi környezet a szó legnemesebb értelmében egyre emberibbé, otthonosabbá váljon.” Erdő Péter bíboros szentbeszédének harmadik vezérgondolata a városmisszió és annak folytatása volt.
Tizennégy évvel ezelőtt elindult egy kezdeményezés, a karizmák ünnepe. Mára az egész egyházmegyét megmozgató eseménnyé vált, ahol a hívek találkozhatnak egymással. Mozgalmak, szerzetesek, plébániai közösségek erősítik missziós hivatásukat, a maguk hitét, meggyőződését. Egy esztendő jön – tele lelkes munkával -, hogy utána a tizenötödik hasonló pünkösdhétfői összejövetelen mérleget készíthessenek az egyházmegye hívei, s egymás segítségével ismét töltekezhessenek.
