Egyúttal kéri a Szentlelket, hogy egyre jobban növelje Isten iránti vágyakozásotokat és a belé vetett bizalom elmélyítésének vágyát, hogy bátran nézhessetek szembe a jövővel és annak számos kihívásával. A Szentatya bízik abban, hogy felkeresitek azokat az embereket, akik elvesztették Isten iránti fogékonyságukat, akik tapogatózva keresik őt, sokszor anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Nekik igazán szükségük van arra, hogy hiteles tanúkon keresztül számukra is felragyogjon Krisztus arca. Adja meg az Úr, hogy hazatérésetek után, tetteitek és szavaitok által másokhoz is eljuttassátok azt a reményt, amely benneteket éltet, és azt a lendületet, amelyet az ő Lelke tud adni emberi létünknek! Igen, örvendjetek annak a szomjúságnak, amelyet ő maga keltett fel bennetek, hiszen ez a jele annak a méltóságnak, amelyben Isten fiaiként és lányaiként részesültetek. A 32. európai találkozó alkalmával Lengyelországban, a bizalom zarándokútjának egy újabb állomásán felfedezitek annak örömét, hogy együtt merítetek az Élő Vizek forrásaiból, és hogy Krisztusban egymással közösségben vagytok. Erre az örömre kaptatok meghívást. A Szűzanyának, minden hívő édesanyjának oltalmára bízva benneteket, Őszentsége XVI. Benedek pápa szeretetteljes apostoli áldásában részesít titeket, a taizéi testvéreket, a találkozó szervezőit, a benneteket fogadó lelkipásztorokat és híveket, valamint családjaitokat.
M.Manuel Barroso,az Európai Bizottság elnöke
Ismét egybegyűltetek, több tízezer fiatal Keletről és Nyugatról, a kontinens négy sarkáról és Európa határain túlról, hogy ünnepeljétek a szolidaritást és a békét, és hogy közösen elmélkedjetek a másokkal való osztozás és a szabadság értelméről. Poznan városa és Lengyelország, amelyet a taizéi közösség idén a találkozó helyszínéül választott, két fontos történelmi esemény dátumára hívja fel a figyelmeteket: a második világháború kitörésére 1939-ben és a vasfüggöny leomlására 1989 őszén, amely lehetővé tette Kelet-Európa számára a demokrácia visszatérését és kontinensünk újraegyesítését. Az erre való emlékezés, a helyreállított szabadság és egység ünneplésének keretében üdvözöllek benneteket, és biztatlak arra, hogy folytassátok küldetéseteket. Irántatok való csodálatom és jókívánságaim kísérnek benneteket.
Rowan Williams, Canterburyi érsek
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy imáimat és üdvözletemet küldhetem a bizalom zarándokútjának fontos állomását képező európai Poznanban rendezett találkozóra. Az elmúlt augusztusban Taizében tett látogatásom olyan ajándék és kegyelem volt számomra, amelyre sokáig emlékezni fogok, csodálatos volt újra megtapasztalni a közös szolgálat és a fogadás különleges, örömteli légkörét, és azt, hogy az egész világról összegyűlt annyi ember tette számomra széppé az ott-tartózkodást. Ezekben a napokban lehetőségetek nyílik arra, hogy megosszátok egymással gondolataitokat világunk legfontosabb kihívásairól, amelyek mélyén a legsürgetőbb és legégetőbb kérdés a következő: mi kell ahhoz, hogy valóban emberi életet éljünk? Láttuk, hogy az emberiség milyen mértékben deformálódott és sérült a gazdagság, biztonság, szabadság hamis képzeteinek hatására. Keresztényként a mi hívásunk arra szólít fel, hogy emberi sorsunk valódi értelmét tárjuk fel az emberek számára. Jézus mondja, hogy az igazság szabaddá tesz bennünket (Jn 8,22), és hogy azért jött, hogy életünk legyen, mégpedig bőségben (János 10,10) – és hogy ő egyszerre az igazság és az élet, valamint az út, amelyen járnunk kell ahhoz, hogy rátaláljunk az igazságra és az életre (Jn 14,6). Az emberi sors tehát Jézusban válik láthatóvá – egy olyan életben, amely teljes mértékben tudatában van a világ tragédiájának és ínségének, nem szűnő nagylelkűséggel válaszol rájuk, kész szembenézni a velük járó veszélyekkel, kész az áldozathozatalra, és legfőképpen örömöt lel abban, hogy ezen az úton jár. Az ő sorsában található az igazság, és tárul fel az emberiség valódi célja és értelme, maga az élet. Ahogy kezdetét veszi egy új év, az igazságban való élet bőségét kívánom nektek – hogy Benedek pápa enciklikáját idézzem: Caritas in veritate – az igazságosságra épülő szeretetet. Imádkozom, hogy ez a találkozó valódi fordulatot hozzon annak megértésében, hogy mi szükséges ahhoz, hogy azzá válhassunk, amire Isten teremtett bennünket, és hogy lelepleződjenek a hamis ideálok és fantáziák, amelyek eltakarják az emberiség igazi arcának szépségét – Isten dicsőségét Jézus Krisztus arcán (2 Kor 4,6).
