Jézus vagy egy Coca-Cola?
Justin Welby, Canterbury érseke:
„Nyáron az ismert üdítőital-vállalat elindította legújabb marketingkampányát. Neveket nyomtattak az üvegek címkéjére, és arra bátorítottak bennünket, hogy osszuk meg az italt barátainkkal. Zseniális fogás volt. Növekvő trend a nyugati világban, hogy a cégek személyesen szólítanak meg bennünket, hogy vegyük meg a terméküket. Üzletek és internetes oldalak fejlesztették ki a módját, hogy személyekként szólítsanak meg minket. Azt akarják, hogy úgy érezzük, kitűnünk a tömegből, s olyasmit kínálnak nekünk, ami csak az övék. Vannak, akik szerint a legfőbb kihívást az jelenti az egyház számára, hogy felvegye a versenyt ezekkel a marketingtechnikákkal: alakítsunk ki hasonló stratégiákat, hogy piacra dobjuk a termékünket. Én tiszta szívemből elkötelezettje vagyok annak, hogy hatékonyan hirdessük Krisztus örömhírét. De akárhogy is, nekünk nem termékünk van. Nem valami árut reklámozunk. Ez az egész Jézusról szól. Ő nem egy dolog vagy csomag. Ő a legélőbb és legigazibb létező, s az új évben arra hív minket, hogy bátran menjünk hozzá. Ő már akkor ismert minket, amikor még nevünk sem volt. S nem csupán a nevünket tudja, de ismeri a múltunkat és a jövőnket is, kiválaszt minket, itt és most, hogy tartozzunk hozzá, az Istenhez, aki értünk van. Tudja, kik vagyunk, hol vagyunk és mire van szükségünk. Az üdítőital- kampány iróniája az volt, hogy noha úgy tűnt, a termék kifejezetten az adott személynek készült, akit meg is neveztek a címkén, valójában csak ugyanaz az ital volt, amit mindenki más is kapott. Jézus viszont olyan itallal oltja a szomjunkat, amelyet személy szerint nekünk ad. Naponta megújulhatunk benne. Engedjétek meg magatoknak, hogy hozzá tartozzatok, s engedjétek meg neki, hogy hozzátok tartozzon.”
Globális logika szerint
Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára:
„Olyan időben gyűltetek össze, mely az emberiség számára lehetőséget és kockázatot egyaránt hordoz. Az ENSZ szerte a világon mindennap azon dolgozik, hogy szembeszállhasson napjaink veszélyeivel, hogy megteremtse a jövőbeli béke alapjait. Igyekszünk enni adni az éhezőknek, harcolunk a katasztrófák ellen és a nukleáris fegyverektől mentes világért. Megelőző, béketeremtő és békefenntartó diplomáciát szeretnénk folytatni. Terveink nagyratörők, s megvalósításukhoz szükségünk van az emberekre, különösen a fiatalokra. Ti egy történelmi generáció tagjai vagytok, s történelmi lehetőségetek van arra, hogy hassatok a világra. A technológia globálissá tette a kommunikációt. De nekünk az együttérzést és az emberséget kell egyetemessé tennünk. Egy olyan világban, amelyben minden mindennel össze van kötve, még inkább egyesülnünk kell. Jövőnknek a legmélyebb és legszélesebb együttműködésre kell épülnie. Ez napjaink globális logikája. Számítok rátok, hogy segítitek céljaink megvalósulását a béke, a fejlődés és az emberi jogok érdekében.”
Várja a zarándokokat a városok királynője
Prágában lesz a következő találkozó, 2014. december 29. és 2015. január 2. között – jelentette be Alois testvér december 30-án, Strasbourgban. Dominik Duka bíboros, a cseh főváros érseke úgy fogalmazott: „Örömmel hívlak titeket a városba, amely történelme kezdete óta lelki és kulturális központja nemcsak az országnak, hanem Közép-Európának is.” Daniel Fajfr, a cseh egyházak tanácsának elnöke hozzátette: abba a városba várják a fiatalokat, amely Európa szívében található, s remélik, hogy a találkozó résztvevőinek jelenlététől és imáitól megfiatalodik ez a szív.
Prágai fiatalok vallomása
Ez hihetetlen! Én már 1990-ben is ott voltam, amikor először rendezték Prágában a találkozót. Az édesanyám állapotos volt, akkor várt engem. Minden bizonnyal akkor kezdtem megszeretni Taizét. Alig várom, hogy lássam a fiatal keresztényekkel teli Prágát.
Alžběta Majerová (22)
Nagyon izgatott vagyok. A szüleim sokat meséltek a kommunista időkről, amikor a testvérek és a fiatal önkéntesek Csehországba jöttek, hogy erőt adjanak a keresztényeknek. Ahogy a határok megnyíltak, elmentünk Taizébe. Akkor hároméves voltam. Örülök, hogy most ismét Prágában lesz a találkozó. Lehetőséget kapunk arra, hogy összehozzuk a keresztényeket.
Mariana Ambrožová (26)
Emlékszem a zarándokok arcára 1990-ből, ahogyan a konyhaasztalunknál ültek. Kétéves voltam, és kicsit meg voltam illetődve. Most huszonnégy vagyok, és alig várom az egészet. Remélem, hogy a legjobbat hozzuk ki az országból és magunkból, s nem csupán az otthonainkat nyitjuk meg a találkozó idején.
Petr Šilhavý (24)
Szeretem Taizét, a dalokat, a légkörét. Alig várom a Prágába érkező több ezer európai fiatalt. Ez jel lehet a prágaiaknak, láthatják majd, hogy egy nagyobb közösség része vagyunk. Mesélték a szüleim, hogy 1990-ben húsz spanyol fiatalt láttunk vendégül az otthonunkban, és az nagyon emlékezetes volt számukra.
Vladka Jelinkova (26)
Összeállította: Nagy Enikő és Szalontai Anikó
Fotó: Wiesia Klemen
