Útmutató misszionáriusoknak

A Keresztény tanúságtétel a sokvallású világban: viselkedési ajánlások című dokumentum célja, hogy csökkentse a feszültségeket a keresztények és más hitek követői között. A Vatikán, az Egyházak Világtanácsa (WCC) és az Evangéliumi Világszövetség (WEA) közös munkájuk eredményeként együtt hozta nyilvánosságra az öt éve készülődő, úttörő jellegű viselkedési kódexet. „Közös keresztény missziós munkánkban történelmi nap a mai. Ez az első alkalom, hogy az Egyházak Világtanácsa, az Evangéliumi Világszövetség és a Vallások Közti Párbeszéd Pápai Tanácsa közösen ad ki egy dokumentumot” – mondta Jean-Louis Tauran bíboros, a szentszéki intézmény vezetője. A három testület megközelítőleg kétmilliárd keresztényt képvisel. A most megjelent dokumentum öt év egyeztetéseinek és kiterjedt tárgyalásoknak az eredménye.


   
A szabálykönyv újra megerősíti, hogy az egyházaknak jogukban áll terjeszteni a hitet, de figyelmezteti őket, hogy ne folyamodjanak „helytelen missziós módszerekhez – csaláshoz vagy kényszerítéshez”, mivel az efféle viselkedés „elárulja az evangéliumot, és szenvedést okozhat másoknak”. A keresztény misszionáriusokat ugyanis régóta éri az a vád, hogy élelmet, pénzt vagy más javakat ajánlanak fel, hogy híveket toborozzanak a szegény országokban vagy a más hitű egyházak tagjai között.
   
A feszültségek is növekedtek az elmúlt évtizedekben, miután protestáns evangéliumi közösségek muszlimokat próbáltak áttéríteni; az áttérés márpedig főbenjáró bűnnek számít némely iszlám országban. Ráadásul ez megtorlásokhoz vezet azon helyi keresztény közösségek ellen is, amelyek pedig nem akarnak téríteni.
   
„A helyzet arra szólítja fel a keresztény közösségeket, hogy vizsgálják felül, mi a legjobb módja a keresztény hit hirdetésének” – mondta Tauran bíboros.
   
Az Evangéliumi Világszövetség főtitkára, Geoff Tunnicliffe kijelentette, hogy a szabálykönyv „nagyszerű eszköztár” azon keresztények számára, akik a különböző országokban, például Indiában bevezetett, hitterjesztést tiltó törvények ellen próbálnak fellépni. Pakisztánban, Egyiptomban, Indiában, Indonéziában és más országokban az elmúlt néhány év során növekvő mértékben érték támadások a térítési központoknak tartott helyi keresztény egyházakat; és ezekben a támadásokban sok keresztény hívő vesztette életét.
   
Az új kódex – melynek kidolgozását az Egyházak Világtanácsa kezdeményezte – kijelenti, hogy a megtérés „a Szentlélek munkája”. Fontos, hogy a keresztények „feddhetetlenül, szeretettel, alázattal és együttérzéssel, arrogancia, leereszkedés és gőg nélkül” viseltessenek más vallások iránt.
   
A szabálykönyv leszögezi, hogy a vallásszabadság, illetve „a vallások hirdetésének, gyakorlásának, terjesztésének és megváltoztatásának joga” az emberi méltóságon alapul, továbbá felszólítja a kormányokat, hogy „biztosítsák a vallásszabadság megfelelő és teljes érvényre juttatását”. „A vallási szervezeteket és a vallásos embereket számos országban akadályozzák missziós munkájuk végzésében” – írja a dokumentum.
   
„Azokon a helyeken, ahol minden vallást politikai érdekeknek megfelelően manipulálnak, vagy ahol vallási elnyomás van, a keresztények arra hivatottak, hogy prófétai tanúságtétellel ítéljék el az efféle jelenségeket” – teszi hozzá a kódex, utalva arra, hogy bizonyos magatartásmódok ütközhetnek a helyi szokásokkal.
   
A más vallást felvevő muszlimokra sok iszlám országban halálbüntetés vár, a hitvalló keresztényeket pedig gyakran vádolják istenkáromlással, ami helyenként szintén végzetes bűnnek számít. A szabálykönyv hangsúlyozza, hogy egy másik vallás felvétele olyan „döntő fontosságú lépés, amelynek megtétele előtt elegendő időt kell biztosítani az alapos elmélkedésre és felkészülésre”.
   
Az Egyházak Világtanácsának főtitkára, Olaf Fyske Tveit azt mondta, hogy a kódex akár az iszlám követői számára is hasznos lehet, miután ez a másik olyan világvallás, amely aktívan foglalkozik hitterjesztéssel, ám elképzelését nem fejtette ki bővebben. Az tény, hogy az elmúlt évtizedekben tapasztalt és részben az olajérdekek által motivált iszlám térhódítás feszültségekhez vezetett a keresztények és más hagyományos vallások körében, különösen Afrikában.
   
(A Vatican Inside cikke alapján; fordította: Szigeti-Cseke Zsuzsa)