– Más országok zenetanítása felé hogyan kezdődött a kitekintés?
– A nemzetközi zenei vonal ze nea – kadémiai tanításom idején indult el, amikor külföldiek egyre gyakrabban látogatták óráimat. Bekapcsolódtam a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság (ISME) munkájába, és az ISME Bu da – pesten tartotta konferenciáját 1964-ben.
– Zeneakadémiai tanítványaként többször volt részem abban, hogy szolfézsóráink a tanácsteremben voltak, ahol külföldiek vettek körül bennünket. Ilyenkor négynyelvű (!) tanítást kaptunk. Olyan könnyedséggel, szinte észrevehetetlenül kalandozott az angol, a francia, a német és miattunk a magyar zenei szaknyelv között. Gondolom, világszerte rengeteg ismeretség, barátság is szövődött így.
– Elsősorban valóban szakmai kap csolatokon át vezetett az út a barátságokhoz. Általában előbb-utóbb barátságba kerül a szakmai érdeklődő azzal, akitől ellesi a szakmai fortélyokat. Ahogy telnek az évtizedek, egyszerre csak azon veszem észre magam, hogy már több mint negyven éve vagyok kapcsolatban valakivel, mert nem adom föl, és szoktam válaszolni a leveleikre, fogadom őket, ha Magyarországra jönnek. Jönnek is elég sokszor, úgyhogy ez a kapcsolat szakmai és baráti szinten egyaránt folyik.
– A zeneszerzés vokális részéből az egyházzenére szeretnék rávilágítani. Ebből nagyon szép keresztmetszetet kaptunk április 27-én, a felső-krisztinavárosi templomban.
– Fiatalkoromban kezdődött a zeneszerzéssel való kapcsolat, és az első indíttatást ehhez B. Sztojanovits Adriennetől kaptam. Szokása volt az ének órákon néhány ütemes dallamok rögtönzését kérni. Népdalokat is énekeltetett velünk Kodály és Bartók gyűjtéséből, akár még zongorakísérettel is, amit hatodik osztályos koromban már én láttam el. Voltaképpen ezek a kompozíciók indították el a fan tá ziá mat, és nemcsak elgondoltam a dallamokat, hanem le is írtam őket.
– A születésnapi ünnep alkalmával a templomi hangversenyes misén elhangzott művek mikor születtek?
– A Magyar mise bevezetése a liturgiába nem túl régen történt. Inspirált engem, hogy kellene egy magyar misét írni. Bevallom őszintén, hogy mindez a Rózsák terén álló templommal volt kapcsolatban, ami Szent Erzsébetről van elnevezve. Ott énekelték először ezt a misémet, amelynek a címét Bárdos Lajos találta ki. Ő, mint az OMCE [Országos Magyar Cecília Egyesület] vezetője ugyanis megnézte a zenei kéziratokat, és az ő véleménye alapján engedélyezték liturgikus használatát. Addig ez csak Magyar mise volt, és Bárdos tanár úr ráírta, hogy Szent Erzsébet-mise. Speciális kézirat, amin az ő kézírása is rajta van, jellegzetes betűi fel is – merhetőek.
– Ez így aztán a Szent Erzsébet-templomban hangzott fel először?
– Igen, de nemcsak a kórus énekelte, hanem ki vetítették, és éveken keresztül énekelték a hívekkel együtt. Ez Rakusz Ferenc karnagy érdeme, akivel azóta is nagyon szoros kapcsolatban vagyok. Habár földrajzilag messze vagyok a Rózsák terétől, a Szent Erzsébethez való kötődés miatt, és azért, mert a misémet ott énekelték, eszmeileg mégis közelséget érzek. Egyébként akkor a mostani székesfehérvári megyés püspök, Spányi Antal volt ott plébános.
– A felső-krisztinavárosi templommal mikor és hogyan alakult ki a kapcsolata?
– Gyerekkorom óta tart ez már, hatéves koromban költöztünk oda, utána alakult az az egyházközség, majd épült fel a templom 1940-ben. Az alapkőletételhez és a téglajegyekhez a szüleim is hozzájárultak. A templom múzeumának átadtam azt a téglajegyet, amit évtizedeken át megőriztünk. Miután ott éltem abban a körzetben, minden egyházi-családi esemény, akár az esküvőm és a gyerekeim keresztelője is ehhez a templomhoz kötött. Sőt, az unokáim ott ministráltak, amikor még kisebbek voltak, de az idősebbik unokám most is foglalkozik a kisebb ministránsokkal, mint a fiatalok dékánja. Így természetes volt, hogy egy ilyen alkalommal ők lépnek „szolgálatba”. Azzal a kórussal is jó a kapcsolatom, vezetőjük, Tőkés Tünde tanítványom volt a Zeneakadémián.
Az ott elhangzott, „Salve Regina” kezdetű motettámat átírtam nekik vegyes karra. Ezzel a művel kap- csolatban megint Bárdos Lajosra kell utalnom, mert eredetileg az ő emlékére, a debreceni Bárdos Lajos Leánykarnak és alapító-karnagyuknak, Szesztay Zsoltnak írtam; ők is mutatták be. Itt viszont vegyes kar énekelt, arra gondoltam, hogy Mária-motettát mindig lehet a misén énekelni, például felajánláskor, így hát az ő kedvükért készítettem el a vegyes kari változatot.
