Más előnye is van a korai ültetésnek: most még nem tolonganak annyian a vetőmagboltokban, a választék is nagyobb így a nyár végén, mint később. (A hagymásnövény-rajongók tapasztalhatták, hogy a megszokott októberi ültetési szezonban hosszú sorok álldogálnak nagyobb kertészeti boltok előtt, és a boldog nyertesek, akik bejutottak, egymás kezéből kapkodják ki a ritkább hagymákat).
A vásárlási tortúra előtt nem árt felmérni, hogy mekkora és milyen fekvésű helyünk van a kertben a hagymás növények számára. Legtöbbjük napos helyet igényel, sokuk szórt fényben is jól fejlődik, csupán a hóvirág és a szellőrózsa kíván félárnyékos fekvésű helyet. Nagyjából mindegy, hogy milyen talajba kerülnek a hagymák – hiszen trágya vagy lombföld hozzáadásával javíthatjuk és lazíthatjuk a föld szerkezetét – de vizenyős vagy pangóvizes talajban zömük elrothad az ősz és a tél folyamán. Milyen mélyre ültessük a hagymákat? Ehhez a hagyma mérete is nyújt némi információt. Az apróbbakat, mint például a krókusz, a téltemető, a hóvirág, a szellőrózsa, a hagymás írisz és a fehér liliom hagymáit mindössze öt centiméter mélyre dugjuk. A nárcisz és a rövid szárú, úgynevezett botanikai tulipán szaporítóanyaga tíz centiméter mélyre kerüljön; a nagyobb hagymájú, nemesített fajait tizenöt centiméter mélyre ültessük. A liliomok érzékenyebbek, ezért legalább arasznyi mélységű gödröt ássunk számukra. A növényként nagyon ellenálló császárkorona hagymái rosszul tűrik a keményebb fagyokat, így ezek kerüljenek a legmélyebbre.
A hagymák ültetési mélységére egyébként elegendő megjegyezni az aranyszabályt: háromszor annyi föld borítsa, mint amekkora a hagyma mérete. Ha hosszúra nyúlik az idei nyár, és kevés a csapadék, feltétlenül öntözzük be a hagymák földjét. Nem árt, ha jelölő címkéket tűzünk egy-egy hagymacsoporthoz, hogy jövőre még véletlenül se ássuk fel a telepítés helyét.
