Fotó: Németh Péter
A szertartáson Németh László győri, valamint Császár István szombathelyi általános püspöki helynök, továbbá számos paptestvér koncelebrált a Győri és a Szombathelyi Egyházmegye képviseletében, ministránsok, megannyi meghatott családtag és rokon jelenlétében.
A kilenc szeminarista beöltözése okot adhat arra, hogy elgondolkozzunk ennek az eseménynek a jelentőségéről – kezdte ünnepi szentbeszédét Veres András megyéspüspök. „Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért” (Zsid 5,1).
Bár a pap is édesanya által szült ember, mégis célszerű észrevenni, milyen nagy ajándékot nyújt az ember felé Isten, amikor meghívja őt a papi szolgálatra. Az emberek többsége ma éppúgy értetlenkedve nézi ezt a jelentőségteljes dolgot, ahogyan annak idején Jézust fogadta a nép. Jézus úgy vélekedik erről, hogy a prófétát sem vetik meg máshol, csak a saját hazájában (Mk 6,1–6).
Szentbeszédében a megyéspüspök hangsúlyozta, hogy életformája által a pap jel a világ számára, amit nem mindenki ért. Jézus nagy értéknek tekintette a házasság szövetségét, ő mégsem ezt az életformát választotta. A papi életformát Isten rendkívüli szeretete nélkül nem lehet megélni, sem megérteni. A pap a feltámadt Krisztushoz tartozik. „A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben” (Mt 22,30). Életformája miatt a pap jel a világ számára, éppen ezért a viselete is jel. A papi ruha jelzi az odaadottságot. Elköteleződést fejez ki, azt, hogy viselője a kiválasztott, akit Krisztus hívott meg a közvetlen szolgálatára. Akik felöltik a reverendát, azoknak tiszteletet, szeretetet és felelősséget kell érezniük egymás iránt, hogy segítsék egymást a lelki érés útján, amely elvezet a papszenteléshez. A papi ruha szent öltözék, azért lesz szentté, mert a pap a megszentelés szolgálatát végzi benne. Nem a ruha teszi szentté az embert, nem a ruha teszi a papot Krisztus szolgájává. Fel kell nőni ahhoz, amit ez az öltözet képvisel, ahhoz, aki meghívta a papot a szolgálatára. Isten és a hivatás iránti szeretetből méltónak kell maradni ahhoz, akinek ruháját hordozzuk, az Egyházhoz és magához Jézus Krisztushoz – hangsúlyozta a szónok. – Pál apostol is azt üzeni: „Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére teremtetett, valóban igaz és szent emberként” (Ef 4,23–24). Ne csupán a Krisztushoz tartozás ruháját öltsétek fel, hanem magát Jézus Krisztust! A tanítások, az imádságok, az elmélkedések segítenek titeket mindebben. Krisztus egyre mélyebb megismerése elvezet a még mélyebb elköteleződéshez, és annak a felismeréséhez, hogy „élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20) – bátorította a megyéspüspök a fiatal papokat.
A nehézségek, a kísértések és a bűnök nem fogják elkerülni a papokat sem, de a legkisebb bűn is fájdalommal fog járni, ha él bennük az őszinte szeretet, az Isten felé való vágyakozás. Nem véletlen, hogy a szentek mindenkinél bűnösebbnek érezték magukat.
A pap, ha igazán Krisztus embere, akkor életével, ruhájával, szavaival, cselekedeteivel jellé válik a világ számára. „Éljen benne az Isten iránti szeretet, az a törekvés, hogy mindig megfeleljen Isten akaratának, aki meghívott bennünket” – zárta ünnepi szentbeszédét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.
