Újragondolt értékeink

Nyári fellépéseire készül; köztük a győrire, a Szent László-napok szabadtéri ünnepi koncertjére. Erre az alkalomra a zeneirodalom egyik legnépszerűbb concertóját, Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét választotta. Bogányi Gergely grandiózus Chopin- és Liszt-programjait és lemezfelvételeit követően két és fél éve már az általa megálmodott, nevével fémjelzett új fejlesztésű zongora megismertetésével, „bevezetésével” járja a világot.

– Zongoraművészként természetesen koncentrált és intenzív időszak volt 2010 és 2011, amikor Chopin, majd Liszt születésének bicentenáriumát ünnepeltük. Az egy-egy szerzőre összpontosító, hasonló nagy vállalásokban az elmúlt években nem volt részem, viszont felfedeztem magamnak például Debussyt. Fő szempontom, törekvésem továbbra is az maradt, hogy mindig remekművekkel foglalkozzak.

A romantika nagyjaitól a századforduló, a zenei impresszionizmus felé való nyitás művészi érdeklődésből fakadt vagy inkább a tudatos repertoárbővítés része?

– Ez is, az is. Egyrészt tudatos döntés, építkezés, másrészt igényem volt arra, hogy egy másik, a korábbiaktól eltérő, új kihívásokat jelentő világot is behatóbban megismerjek.

A Liszt- és az annál beláthatóbb, áttekinthetőbb Chopin-életmű továbbra is pályafutásának alappillérei. „Liszt-képe” mennyiben változott az elmúlt években?      

– Liszt olyannyira kimeríthetetlen, hogy évről évre friss meglepetéseket szerez számomra. Ilyen volt például, amikor a két legendát tanultam, vagy amikor a késői műveivel foglalkoztam. Minden Liszt-darab, amelyet felveszek a repertoáromba meghatározó élmény; valamennyi újat mond, stílus szempontjából is. Rengeteg zeneszerzés-technikai újdonságot fedezek fel nála, ami például Chopinnél nem jellemző.

Liszt tehát változatlanul elsőséget élvez…

– Abszolút vezető helyen áll nálam. Az említetteken túl azért is, mert olyan bőséges az általa alkotott zongorairodalom, hogy egy élet is kevés az elmélyült megismeréséhez. A művészi élményen túl folyamatos feladatot ad a műveivel való foglalkozás.

Szóljunk az Ön nevét viselő zongoráról, amelyet 2015-ben ismerhetett meg a nagyközönség…

– A hangszert illetően rendkívül sokrétű és intenzív időszak áll mögöttünk. A prototípusok megalkotását követően jelenleg a gyártás folyamata zajlik, de ezzel párhuzamosan folytatódik a zongora fejlesztése, „finomhangolása” is. A tapasztalatok nagyon kedvezőek. A hangszer színárnyalatait és „univerzalitását” bemutatandó nemrég Szaúd-Arábiában, Rijádban és Dzsiddában adtam – az arab országban elsőként – zongorakoncerteket. Tudatosan széles és változatos programot vittem, amelyben szerepeltek Bach, Mozart, Beethoven, Chopin, Liszt és Debussy művei is, és a hangszer mindegyik stílusban „hálás” volt. Képes kiszolgálni a különböző szerzők által támasztott művészi igényt, ami nagy eredmény. Ez nagyszerű érzés és tapasztalat volt számomra. A hangszert 2016-ban Amerikában is bemutattuk, ahová még az egyik prototípust vittük ki. Az egyik legelismertebb amerikai zene­kritikus, a The Boston Globe munkatársa írt róla egy „megfizethetetlenül” jó cikket, amelyben igazi reklámerővel méltatta a hangszert, e magyar fejlesztés eredményét. Eddig talán ez volt a legfontosabb visszajelzés a zongoránkkal kapcsolatban.

A Bogányi család erős finnországi kötődései az Ön esetében milyen formában öltenek testet? 

– Ezt a vonalat karmesterként leginkább az öcsém, Tibor képviseli. Ő számos finn művet vezényelt itthon. Nálam fordítva van: a koncertjeimmel és az alkalmankénti mesterkurzusaimmal Magyar­­­országot képviselem Finnországban. Az előzetes tárgyalások szerint ősszel oda is kerül egy az új zongorából.

Június 26-án, 20 órától a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) és a Szent László-napok ünnepi koncertjének szólistája lesz a győri Dunakapu téren, ahol Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét játssza. Ön választotta a darabot?

– Igen. Nagyon szeretem Csajkovszkij versenyművét. A Győri Filharmonikus Zenekar rengeteget fejlődött, szívesen játszom velük ismét. Valamennyi koncertalkalom fontos számomra, a győri hangversenyre mégis kiemelt eseményként tekintek, különösen Szent László személye és az ünnep miatt. A lovagkirály szellemi hagyatéka, öröksége, lelkisége máig hat. De meg kell jeleníteni, tudnunk kell róla! A felejtés ellenszereiként hatnak a Szent László-év eseményei. Nekem ezért is sokat jelent, hogy most Győrben játszhatok. Számos fellépésem lesz a nyár folyamán, de amit még nagyon várok, az a virtuózokkal közösen tervezett augusztus 20-i Öröm-ünnep gálakoncert a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

Említette a Virtuózokat; beszéltünk az innovációról… Aktív művészként, zongorista „nagykövetként”, kulturális szereplőként milyennek látja a mai hazai (komoly)zenei életet?

– Magyarország kultúrában, s főleg a zenében nagyhatalom. Ez több vonatkozásban ismét kiderült. Egyrészt éppen a Virtuózok kapcsán. Most, hogy megismertem a résztvevőket, olyan magyar szenzációt, „brandet” találtam, amely tényleg világraszóló. Nagyon komplex, számos aspektusa van. A magyar kultúra és az innováció találkozása szinte determinálja a világsikert. Hasonlóságot, ugyanakkor párhuzamot is érzek a zongoránk ügyével, mert az is egy meglévő érték magyar újragondolása. Nem mondom, hogy minden tökéletesen működik itthon; volnának ötleteim például a zenetanítás pedagógiai módszereinek megújítására. De egy biztos: művészként nagyon jó „státusz” magyarnak lenni itthon és külföldön is.