Az élet egy pillanatra sem állt meg: egymást érik a jelentős kulturális és vallási események, amelyeknek központja a Szent Péter-székesegyház, valamint a 2000-ben világörökségi védettség alá vett ókeresztény sírkamrákat rejtő Dóm tér és a szomszédos Szent István tér. A pécsi egyházmegye múlt héten hatnapos rendezvénysorozat keretében emlékezett meg a püspökség alapításának ezredik évfordulójáról a „basilica minorban” és az említett sétatereken. A millenniumi eseményeket augusztus 23-án szentmise koronázta, amelyet a Szent Jobb megérkezését követően XVI. Benedek különleges küldöttje, Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek celebrált Mayer Mihály pécsi megyés püspök társaságában, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival, a meghívást elfogadó határon túli magyar és külföldi egyházi vezetőkkel, az egyházmegye papjaival és a szerzetesrendek képviselőivel. A szertartáson A pécsi egyházmegye múlt héten hatnapos rendezvénysorozat keretében emlékezett meg a püspökség alapításának ezredik évfordulójáról a „basilica minorban” és az említett sétatereken. A millenniumi eseményeket augusztus 23-án szentmise koronázta, amelyet a Szent Jobb megérkezését követően XVI. Benedek különleges küldöttje, Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek celebrált Mayer Mihály pécsi megyés püspök társaságában, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival, a meghívást elfogadó határon túli magyar és külföldi egyházi vezetőkkel, az egyházmegye papjaival és a szerzetesrendek képviselőivel. A szertartáson – amelynek kezdetén a legátus tolmácsolta a pápa üdvözletét és jókívánságait – részt vett többek között Erdő Péter bíboros, prímás; Vinko Puljic bíboros, Szarajevó érseke és Juliusz Janusz apostoli nuncius is.
Este szabadtéri hangverseny keretében szólalt meg Gustav Mahler – Hrabanus Maurus fuldai apát, mainzi érsek Veni Creator Spiritus pünkösdi himnuszának szövegére és Goethe Faustjának zárójelenetére komponált – VIII. Esz-dúr („Ezrek”) szimfóniája, Hamar Zsolt vezényletével, a Pannon Filharmonikusok, kilenc kórus, valamint jeles hazai szólisták (összesen több mint hatszáz közreműködő) előadásában…A méltó ünnepléshez önzetlen felajánlásaik révén a városban közösségeikkel jelen lévő többi történelmi egyház is hozzájárult.Egy kelta település alapjaira épült a rómaiak Sopianae nevű városkája, amely később Valeria tartomány székhelye lett. Nagy Konstantin szabad vallásgyakorlást engedélyező, 313-ban kiadott milánói rendeletét követően itt is hamar elterjedt a kereszténység. A IX. században a Német-római Birodalom salzburgi püspökségéhez tartozó területet egy 871-ben keltezett dokumentum – feltételezhetően az öt használatban lévő régi sírkápolnára (basilicára) utalva – Quinque Basilicae néven említi. Nem véletlen tehát, hogy államalapító királyunk fontos szerepet szánt a már akkor is jelentős keresztény múlttal rendelkező településnek és vonzáskörzetének. 1009. augusztus 23-án, Győr várában, az uralkodó és Azo ostiai püspök, pápai legátus jelenlétében állították ki a Péter apostol tiszteletére szentelt püspökség alapító és határkijelölő okiratát; amelyben Szent István Quinque Ecclesiae-t tette központtá. (A város mai neve, Peuche formában, 1093-ban, Szent László oklevelében jelent meg.) A püspökség első vezetője a gall-frank-lombard származású Bonipert lett, követője pedig Szent Mór, a püspöki székesegyház „ősének” építtetője…
A magyar (egyház)történelem viharos, szépségekkel és fenyegettetésekkel teli első évezredében Pécs mindvégig fontos szerepet játszott. Érthető, hiszen tekintélyét olyan egyéniségek erősítették, mint a széles látókörű humanista költő-püspök, Janus Pannonnius, a reneszánsz művészet(eszmény) közvetítője. Pécs mindig túlélt, újjáépült és újjáéledt – legyen szó véres belviszályokról, az itt 1543-tól 1686-ig tartó török hódoltság „ezeregyéjt” idéző színes-kínos időszakáról, tűzvészekről, pestisjárványokról vagy romboló ideológiákról. A keresztény Pécs megmaradt; talán mert nem homokra épült…Augusztus 23-án a székesegyház délnyugati tornyának Szent Péterről elnevezett ódon harangja jelezte a Szent Jobb Pécsre érkezését; majd 11 órakor a tér két pontjáról megszólaló fanfárok hangjával kezdetét vette a két és fél órás ünnepi szentmise a Dóm téren. Christoph Schönborn bécsi érsek homíliájában röviden utalt a püspökség alapítására, a török uralomra, a pezsgő barokk korra, a negyven évig tartó kommunista diktatúrára és a mostani posztkommunista-posztkapitalista visszásságokra: „Hosszú, jó és rossz, virágzó és nehézségekkel megtűzdelt, impozáns történelmi időszakra emlékezünk. Azonban mindenekelőtt Jézus Krisztus hűségét ünnepeljük, akit egyedül illet a tisztelet, a dicséret, a hatalom és a dicsőség. Róla szeretnék beszélni, hűségéről és szeretetéről, és arról a megbízatásról, amelyet ő adott nekünk; a küldetésről, amelyet ránk bízott.”A pápa küldötte felidézte II. János Pál első franciaországi útját, amikor a Szentatya feltette a megindító kérdést: Franciaország, mit tettél kereszténységeddel? „Vajon nem kell-e ma nekünk is feltenni az egyházmegye millenniuma ünnepén ugyanezt a kérdést: Magyarország, te mit tettél kereszténységeddel? Nem vádlón, nem a mindig mindent jobban tudók módján, mégis fájdalmasan kérdezhetjük: Európa, mit tettél kereszténységeddel?
Ma az Úr a szekularizált Európában valami fontosat akar mondani – hangsúlyozta a szónok. – A XX. századból meggyöngülve, megalázva, kigúnyolva és elszegényedve, egyáltalán nem dicsőségesen léptünk át a XXI. századba. Az 1989-es rendszerváltásból nem jöttünk ki triumfális hangulatban, nem vagyunk biztosak győzelmünkben. Éppen ellenkezőleg: az új szabadság mindennapjai fáradságosnak és terhesnek bizonyulnak. De én azt hiszem, az Úr valami újra készít fel minket: ne álmodozzunk letűnt idők nagyságáról. Isten népének alázatosnak és szegénynek kell lennie. Talán azért engedi meg az Úr, hogy minden megalázó és megszégyenítő dolog rázúduljon szeretett egyházára, mert valami újra akarja felkészíteni, készségessé akarja tenni arra a küldetésre, amelyet ő szán neki. Újra sürgetően áll előttünk Jézus parancsa: Menjetek… Keljetek újra útra! Ne féljetek a szekularizált társadalomtól, gyengeségeitektől… A jubileum mindannyiunk számára legyen alkalom: Evezzetek a mélyre, és vessétek ki a hálót, akkor is, ha eredménytelennek látszik…”Schönborn bíboros szentbeszéde végén kitért arra is, hogy Pécs Isztambullal és Essennel jövőre Európa kulturális fővárosa lesz: „Négy próbaéven át készülhettek föl Önök erre az európai feladatra. Ez az esztendő, az egyházmegye ezeréves jubileumával, a negyedik, utolsó év. A hangsúly ezzel a vallási örökségre kerül, és annak beágyazódására a mai Európába. Az ezeréves ünnepeltnek magát a Szentlelket kívánom, aki nem a szolgaság lelke, hanem a szabadságé, a nyíltságé, a bizalomé, röviden: a Lélek, aki titeket fiakká tesz, Isten fiaivá, a feltámadt Úr tanúivá, aki azt ígérte, hogy nálunk marad mindennap, a világ végéig.”A szertartás végén a legátus a pápa apostoli áldásával bocsátotta útjára a sok ezer hívőt és zarándokot.
A pécsi egyházmegye által összeállított, várakozáson felül igényes és példaértékű programkínálatból mindenképpen említést érdemel T. S. Eliot Becket Tamás canterburyi érsekről szóló verses drámája: a Gyilkosság a székesegyházban. E „misztériumjáték”, „prózaoratórium” szombaton Vidnyánszky Attila izgalmas, mélyre és égre tekintő – a mozgásszínház eszközeit is felhasználó – rendezésében, Trill Zsolt főszereplésével elevenedett meg a bazilikában. A beregszászi társulat koprodukciós előadása a húsba és lélekbe vágóan őszinte, nyugtalanítóan aktuális mű újrafelfedezésének örömével, pontosabb megértésével ajándékozta meg az erre nyitott közönséget.A programok egy része nekik is szólt. A jubileumi nap délutánján ugyancsak a székesegyházban került sor Iváncsits Tamás új rockoperájának ősbemutatójára. A Péter és Néró „párhuzamosan futó” cselekménye a – darabban nem találkozó – címszereplőkön keresztül két különböző értékrendet láttat: a keresztények katakombavilágának gyermeki tisztaságát, a közösség egységét, a Krisztus-hit szilárdságát; szemben a tébolyult császár szánalmas gátlástalanságával, szétesettségével, palástolt gyengeségével, féktelen rombolási vágyával… Este Mahler VIII. szimfóniája éteri magasságokba, más dimenziókba emelte az ünnepet. A Szentlelket hívó himnusz, a Goethe soraival megváltásért esdő emberiség bűnbánata és a Szűzanya közbenjárásába vetett feltétlen bizalom áll a komponista „enciklopédikus igényű” művének középpontjában. A konvertita Mahler „szimfonikus zenedrámája” nem egyszerűen monumentalitásával hat, kapukat nyit meg. A kegyelemről nem pusztán beszél, hanem láttatja, érzékelteti is: elsöprő, minden lényegtelent háttérbe szorító, elnémító erővel, vakító fénnyel. Az öröklét öröméből hív és vonz az Istenanya: Jöjj! Szállj magasabb régiókba! / Amint megsejt, siet feléd. A mennyei kórus pedig minden kétkedő, gyenge és meggyötört lelket hozzá irányít: Csak földi példakép / minden mulandó; / itt lesz a csonka ép / s megbámulandó; / mit nincs szó mondani, / itt végbe ment; / az Örök Asszonyi / vonz odafent.Fotó: Pallós Tamás
