A Legméltóságosabb Oltáriszentség misszionáriusai közé tartozó Justo Antonio atya korábban már számos európai országban közreműködött örökimádóhelyek létesítésében.
– Vallási értelemben Magyarország nagy és jelentős hely, ezért fontosnak tartom, hogy itt is legyenek a lelki elmélyülés lehetőségét kínáló örökimádóhelyek, amelyekből világszerte már csaknem háromezer van – több mint felük az USA-ban – mondta érdeklődésünkre az argentin szerzetes. – Az önök hazájában ez az első, de reményeim szerint újabbak is nyílnak majd. Nagyon fontos a létük, ezt egyre többfelé felismerik. A szinte süketítő zaj világában mindenki számára ajándék egy olyan hely, ahol senki sem kérdez a betérőktől semmit, nincsenek elvárások, ezért olyanok menedéke, meg pihenőhelye is lehet, akik még távol vannak a hittől. Az elcsendesedés során bárki ráébredhet az egymás felé fordulásunk, az elesettek segítésének fontosságára. Vagyis indíttatást kaphat a tevékeny szeretetre.
Az atya eredetileg vegyészmérnök volt, és ateista, ám aztán megtért, és negyvennyolc évesen teljesen átadta magát Istennek.
– Belefáradtam a hit nélküli létezésbe, abba, hogy nem találtam válaszokat a legfontosabb kérdéseimre. Aztán megvilágosított Pascal gondolata, mely szerint a filozófusok istene nem a megváltás Istene. Ma már annak állandó tudatában élek, hogy mit jelent a Teremtő végtelen kegyelme, gondviselése. Ugyanakkor mélységesen megértem az ateista embereket, hiszen hosszú ideig én is közéjük tartoztam. Úgy érzem, az a küldetésem, hogy segítsem a keresőket – vallja az utazó misszionárius.
Beszélgetésünk során szót ejtettünk a szintén argentin Ferenc pápáról is.
– Ferenc megválasztását Argentína különleges ajándéknak tekinti; vigasznak az ország nagy bajai közepette – elsősorban a szegénységre gondolok. Mivel a világ súlyos erkölcsi válságban van, nagyon nehéz a küldetése, amelyet mélységes alázattal és közvetlenséggel szolgálva tölt be; nem csoda, hogy rendkívül népszerű – mondta a szerzetes.
Bocsa József templomigazgatótól megtudtuk, hogy jelenleg önkénteseket verbuválnak, mivel az a cél, hogy egész nap egy-egy felügyelő is jelen legyen a templomban.
Justo Antonio két hónapig marad a városban, hogy a kápolnát népszerűsítse, aztán folytatja misszionáriusi útját.
