Most, hogy a kötet magyar fordításban is olvasható, az is kiderült, hogy a szerző a diplomáciai iratok tükrében rávilágít a magyar kormány és a magyar püspöki kar magatartására is.
Egyértelművé válik például az is, menynyire hamis volt a vatikáni diplomaták kiutasításának korábbi indokolása, mely szerint Budapesten maradásuk 1944. október 15. után a Szálasi-kormány elismerését jelentette. Valójában a nyilas rémuralom idején is folytatták az üldözöttek mentését.
Érdekes epizódja a kötetnek Angelo Roncalli (a későbbi XXIII. János pápa) törökországi apostoli delegátusi szerepe a magyarországi zsidómentésben. Az sem közismert, hogy a titkos zsidó szervezetek képviselői többek között a budapesti apostoli nunciatúra diplomatái voltak.
Hány üldözöttet sikerült megmentenie a vatikáni diplomáciának? – kérdezhetjük. A pontos számokat nem lehet tudni, sőt felbecsülni sem. Ám, ha csak egyetlen életet tudtak volna megmenteni, akkor is hihetetlenül sokat tettek volna. Rotta nuncius és asszisztense legnemesebb hivatásukat teljesítették, függetlenül attól, hogy hányan vannak, akik nekik köszönhetik a vészkorszak túlélését.
Az értékes és érdekes könyv kétszáz oldalas anyaga a diákok és a téma iránt érdeklődők számára is nélkülözhetetlen olvasmány, melyhez válogatott szakirodalom jegyzék is tartozik. A nagy fontosságú munka szebb, gördülékenyebb fordítást is megérdemelt volna.
(Matteo Luigi Napolitano: Budapest igazai. A soa és a vatikáni diplomaták. Szent István Társulat, 2014)
