Fotó: Elio Pallard/Wikimedia
A X. században épült, évszázadokig bencés, majd rosminiánus kolostor tetőszerkezetének egy része szerda este gyulladt ki. A lángokat néhány óra alatt sikerült eloltani. Az apátságban élő három rosminiánus szerzetes még idejében elhagyta az épületet.
Az észak-olaszországi Susa-völgyben emelkedő, csaknem ezeréves apátság szolgált mintául Umberto Eco számára világhírű regénye, A rózsa neve (1980) megírásakor. A könyv alapján hat évvel később játékfilm is készült. A XIV. században, egy bencés apátságban játszódó történet hatalmas tűzvésszel zárul, amelyben megsemmisül a kolostor ősi könyvek ezreivel teli, titkos könyvtára.
A szerda esti tüzet az olasz sajtó szerint rövidzárlat okozhatta, a tetőn ugyanis renoválás zajlott. A tűzoltók hatalmas károkról számoltak be, de történelmi vagy művészeti jelentőségű alkotásokat nem értek a lángok. A X. század végén alapított, eredetileg bencés apátság fontos állomáshelye az Európa északnyugati részéből az Alpokon át Jeruzsálembe vezető Via Francigena zarándokútnak. 1995 óta a Szent Mihály-apátság Piemont tartomány egyik hivatalos szimbóluma. A kolostor múzeumát tavaly százezer látogató kereste fel.
A római időkben erőd állt az apátság helyén, majd a Nyugatrómai Birodalom bukása után a lombardok emeltek itt erődítményt. A XI. századból származó dokumentumok említést tesznek egy itt élő szerzetesről, a hagyomány szerint ő alapította a monostort 966-ban. Annyi bizonyos, hogy a kripta a X. század vége felé épült.
A hagyomány úgy tartja, hogy az épületet Szent Giovanni Vincenzo püspök és remete emelte Szent Mihály főangyal biztatására, és a remete által összegyűjtött építőanyagok csodás módon kerültek fel az építkezés helyszínére. A Szent Mihály tiszteletére épült templomokat szerették hasonlóan látványos magaslati pontokon elhelyezni, mint ahogyan az a franciaországi Mont-Saint-Michel esetében is látható. A XI. századtól a bencés regula szerint működő apátságban vendégház is épült a Via Francigena zarándokúton érkező látogatók elszállásolására. 1098 húsvétján Canterburyi Szent Anzelm is járt itt, unokaöccsét látogatta meg. A XII. században Ermengardo apát építtette a ma is látható templomot.
A hanyatlásnak indult monostort XV. Gergely pápa 1622-ben bezáratta. 1835-ben Antonio Rosmini-Serbatit azzal bízták meg, hogy építse újjá az apátságot, és költözzön be közösségével, a Szeretet Intézményével.
