A ház asszonya aggodalmasan sürög-forog a konyhában, néha a szobába is berobban, ellenőrzi, nincs-e papírfecni a szőnyegen. Aligha van, hisz porszívóval, tollseprűvel, szemétlapáttal felszerelkezve ötször is végighaladt a lakáson. A takarítás legalább olyan fontos, mint az ízletes ételek.
Advent tulajdonképpen vendégvárás. Ehhez is hozzátartozik a nagytakarítás. Tisztává kellene tennünk magunkat, hogy készen álljunk a Gyermek érkezésekor, felajánlva számára lelkünknek jászolnyi részét. De milyen legyen ez a takarítás? Miképp vessünk számot bűneinkkel, botlásainkkal? Vannak, akik a radikális renoválás hívei. Kidobni mindent, újrafesteni a falakat, megcsináltatni a parkettát. Éjszakánként, félálomban hánykolódva, keserűn töprengve veszik számba a feladatokat. Még ezt is, még azt is, ki velük! A XIX-XX. század fordulójának jelentékeny írója és gondolkodója, Charles Péguy másként gondolta. A gazda és a vendég című versében az Úr érkezés előtti monológját idézi, s egyben elmondja, szerinte milyen is a hatékony készülődés. Ebből a meglehetősen hosszú prózaversből idézem a következő részt, Rónay György fordításában:
Nos, ágyban vagytok. De mármost mit jelent,
hogy
lelkiismeret-vizsgálat, meg hogy lelkiismeret-vizsgálatot tartotok?
Ha azt jelenti, hogy arra a sok ostobaságra gondoltok, amit napközben elkövettetek, és fölidézitek
magatokban azt a
sok butaságot, amit napközben műveltetek,
Mindezt, a megbánás érzésével, vagy hogy ne
mondjam,
töredelmesen,
De legalábbis bűnbánattal, amit nekem ajánlotok:
nos, akkor jól van.
Elfogadom a bűnbánatotokat. Derék emberek
vagytok, jó fiúk.
De ha azt jelenti, hogy egész éjjel a nap minden
hálátlanságát
bolházzátok és szemeljétek,
A nap minden lázát, minden keserűségét,
Ha azt jelenti, hogy éjszaka a nappal keserű bűnein rágódjatok,
Keserű lázaitokon, sajnálkozástokon, bűnbánatotokon és még
keserűbb lelkifurdalástokon,
S ha azt jelenti, hogy pontos leltárt akartok vezetni bűneitekről,
Minden ostobaságotokról és minden balgaságotokról:
Nem, bízzátok csak rám az Ítélet Könyvének vezetését.
Talán még nyertek is vele.
A bűneinkkel számot vetve valóban fölösleges folyvást önmagunkat ostorozni, gyengeségünk miatt keseregni. Az Úr, a jó gazda látja veszteségeinket, és pótolni tudja azokat. Kegyelme megvilágítja a sötétséget, mint az istálló fénye a betlehemi éjszakát.
