Az elmúlt évben egyebek mellett Babits Mihály születésének 125. évfordulójára is emlékeztünk. Ez alkalommal az íróról elnevezett kiadó jelentette meg Sipos Lajosnak Babits életét és működését összefoglaló könyvét, pompás kiadásban, remek képekkel illusztrálva. Még szinte teljesen ismeretlen volt számomra a költő, amikor egy rádióadásban meghallottam, amint verseit mondja. Mondja? Nem, ez így teljesen pontatlan! Kántálta őket, egészen sajátos nyomatékokkal, döbbenetes hatást keltve. (Az évfordulóra Esti kérdés címmel CD-n kiadták a rádióban saját előadásában elhangzott költeményeit is.) A híres Esti kérdést, első korszakának legnagyobb versét akkor olvastam el, s azóta is újra meg újra. Hasonló élvezettel olvastam végig kétszer egymás után Sipos Lajos könyvét, részben mert sok jelentékeny újdonságot tartalmaz (kivált Babits és József Attila kapcsolatáról, amely hosszú ideig a költő ellen felhozott vádpont volt), emellett élvezetes, a magasan szárnyaló írót emberközelbe hozza, ami azért is nagy érdeme, mert hőse a múlt század egyik legetikusabb írója volt. Olyan kitartással védelmezte, fejezte ki magasztos elveit, ami számunkra is példamutató.
Csak remélni lehet, hogy az évforduló tudományos konferenciái, kiadványai segítenek Babits népszerűsítésében, hiszen jó néhány nyugatos kortársa inkább hódít az olvasók körében. Ez részben érthető, hiszen nemzedéktársai közül például Kosztolányi Dezső sokkal könnyebben befogadható nála. Úgy olvassuk, mintha rokonunk volna, míg Babitsban mindvégig megvolt az a prófétai hevület, amely áthatja alkotásait, s amely arra késztette, hogy a legmagasabb csúcsokat ostromolja. Nem meglepő, hogy éppen ő volt Dante fordítója, s az sem, hogy Ady Endre halála után a magyar irodalmi élet legnagyobb tekintélyévé növekedett, majd a Baumgarten Alapítvány élén arra is módja volt, hogy az arra érdemeseket anyagiakkal is támogassa. Hálátlan szerep volt.
Évről évre támadások, alantas gyanúsítások célpontja lett, miközben súlyos betegségeivel vívta harcát, s Szent Balázshoz esedezett védelemért. Évről évre közelebb került Istenhez. Lázadóból alázatos hívő lett. Évekig nem látta át az Úr rendeléseit (gyönyörűen írt erről Ádáz kutyám című költeményében), mígnem eljutott a Jónás könyvéig, amely áttételesen önvallomása is, s arra ugyancsak megtanít, miképp lehet és kell Istenről beszélni, s ennek lezárásaként a Jónás imájához, amely bármelyik imakönyvnek is dísze lehetne.
Sipos Lajos megértő, beleérző szeretettel idézi a költő alakját, s hitelesen elemzi műveit. Régebben feltettem azt a kérdést egyik ismertetőmben: szükségünk van-e Babits Mihályra? Ez a pompás könyv is válasz a kérdésre. Igen, szükségünk van rá, és évről évre nagyobb. A tiszta szellem emberei tudták és tudják ezt, amikor az egyre zordabb világban felé tekintenek, és emberségét, magyarságát, erkölcsét tekintik példájuknak.
