A krisztusi idők pásztorai, akik e virág vadon növő hagymáját étkezési célból gyűjtötték, bizonyára nem sejtették, hogy a XVI–XVII. századi Európában valóságos tulipánláz fog kitörni. Hollandiában egy-egy ritkább fajta hagymája egy ház árába került. A tulipán nemesítése és európai elterjesztése is a hollandok nevéhez kapcsolódik.
Léteznek olyan alacsony szárú virágok (úgynevezett botanikai tulipánok), amelyek a sziklakert ékességei közé tartoznak. Ezek között akad korán és későn virágzó fajtacsoport, mint például a Mendel-, a Darwin- és a Triumph-tulipán. A nemesítők gondoskodtak arról, hogy ne legyen egyszerű az azonosítás: a fentiekből léteznek magas szárú fajták is.
Külön fajtacsoportot alkotnak a rojtos szirmú papagájtulipánok, a liliomvirágú tulipánok, illetve az Angliában nemesített Cottage-tulipánok, ezek későn virágoznak. Ember – vagy inkább botanikus – legyen a talpán, aki a sok keresztezés, szelektálás és hibrid között kiismeri magát!
Szobai hajtatásra mindenesetre csak korai vagy középkorai virágzású fajtákat szoktak választani, ezek közé tartozik a Budapest fantázianevű is, amelynek élénkpiros, viaszos csillogású szirmai vannak. A fajta különlegessége, hogy a virág alatt újabb bimbók nyílnak.
A tulipánhagymák jól tűrik a fagyot, és kedvelik a napos fekvésű helyeket, ám félárnyékban is szépen díszlenek. Három-négy éven ként ássuk ki a hagymákat, válasszuk le a sarjakat, és ezeket ültessük külön helyre!
Mivel hazánk éghajlata is kiválóan alkalmas tulipánhagymák nevelésére, megesik, hogy az üzletben – holland csomagolásban – magyar szaporulatot vásárolunk.
