Mint aki unja, amit mond. Körülnézek a padokban ülőkön. Nem tudom, melyikünk a legkisebb, de engem már sikerült megbotránkoztatnia a miséző, hatvan körüli atyának. S elgondolkodom, mit lehet tenni. Szóljak neki a szertartás után, hogy azért ez még sincs rendjén? De ha ezt ő maga folyamatosan, hétről hétre nem veszi észre, akkor lenne-e értelme panaszommal megkeresnem? Jelezzem az elöljárójának? Nem vagyok az a feljelentős típus. Már ha ez ebbe a kategóriába sorolható. Jó volna, ha efféle, nehéz kérdésekről is lehetne beszélgetni. Ítélkezés, rosszindulat nélkül, ugyanakkor őszintén. Talán nem vagyok elég bátor hozzá. Idővel elcsitulnak a bennem kavargó indulatok, és maradok. Az egyház tanítása biztosít afelől, hogy érvényes szentmisén vettem részt. Az érzelmeim már kevésbé ilyen megnyugtatóak.
