„Ma a tömeg aposztáziáját (értsd: hitehagyás) éljük! – A legmélyebb seb: a hitetlenség! … Akinek szívéből kiirtották Istent, annak életéből eltörölték az erkölcsöt!” Ennek a napjainkban is gyakran hallott mondatnak az igazságát Sára testvér is megtapasztalta, olyannyira, hogy naplójába is fontosnak tartotta bejegyezni. Azzal folytatja, hogy a hitetlenség sebe egyben a lelki eldurvulás, a szociális nyomor sebe is. „A bűn hozza a nyomort, és a nyomor még jobban hozza a bűnt!”
„A hit alapja a szeretetnek. A szeretet az oka, hogy az ember nemcsak értelmével hisz, hanem akaratával is. Aki nemcsak eszével, hanem akaratával is hisz, az tökéletesen hisz.” (Napló, 1936. március 19.)
„Forgassuk gyakran a katekizmust. A hit egész embert kíván. Vágyódjál a vértanúság után, s ha ezt – mert ez Isten különös kegyelme – nem kaphatod meg, legalább a szeretet vértanúságát éld” – írja naplójában. (1936. december 18.)
Sára testvér az élő Krisztusnak hitt, nem embereknek, és nem saját magának. „Tudom, kinek hittem! (…) ebben a három szóban benne van minden nehézségre, minden problémára, minden kételkedésre a felelet. Ez a néhány szó bevilágítja az elsötétedést, ez a néhány szó erőt ad a gyengeségben, ez a néhány szó irányt mutat az eltévelyedések között. Erre a néhány szóra fel lehet építeni egész lelkivilágomat. Lelkembe kell égetni ezeket a szavakat, szívembe kell vésni, magamba kell inni, életté kell tenni, enni kell, táplálkozni belőle.” (Napló, 1931. június 30.)
Kortárs szent ő, hús-vér ember, aki hozzánk hasonlóan megküzdött a hitéért, neki sem volt könnyebb. Két héttel az előbb idézett naplórészlet után ezt jegyzi fel: „Hit? Tele vagyok kétellyel, kérdéssel, és nem tudok biztosan járni!” (Napló, 1931. július 12.)
S élete éppen ettől a küzdelemtől hiteles, ettől példaadó. A „hitetlen” Tamás apostolhoz hasonlította magát, aki feltételeket szab az Úristennek: „Ha szeretnek, akkor szeretek. Ha jók hozzám, akkor jó vagyok. Ha Nap nevet rám, akkor derűs vagyok. Ha jól megy minden, akkor boldog vagyok. Csupa-csupa ha…, akkor. Pedig az Úr Jézus nem ezt kívánja tőlem. Nem feltételeket akar. Az Úr Jézus megengedte ezt Tamásnak, de csak neki, hogy lássuk, hogy mennyire el lehet süllyedni a sötétségben és kétségbeesésben, és hogy (…) lássuk annak a ha…, akkornak rettentő komolyságát. Ki kell irtani a lelkemből, a szívemből ezeket a feltételeket!” (Napló, 1931. április 15.) Kérjük Sára testvért, segítsen minket a hit zarándokútján.
a szerző szociális testvér
